Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 13. szám · / · Figyelő · / · Tudomány és kritika

Révay József: Az olasz irodalom kis tükre
Várady Imre könyve

Tudós ember számára, amilyen Várady Imre, a római magyar Akadémia titkára, az olasz-magyar tudományos és irodalmi bibliográfia megalkotója, nemcsak nehéz feladat, hanem egyenesen önmegtagadás arra vállalkozni, hogy nyolcvan lapon megírja a világ egyik leggazdagabb irodalmának történetét. Az anyag és az irodalmi irányok, a szellemtörténeti áramlatok alapos ismerete kell hozzá, hogy az író helyesen tudja kiválasztani a lényegest, ne hajszolja az ábrándos filológiai «teljességet» és mindenütt hangsúlyozni tudja az irodalmi élet és fejlődés döntő jelenségeit. Várady Imre ezt a feladatot kitünően oldotta meg.

Kis könyve eleven és szemléletes képet ad az olasz irodalomról, felöleli egész történetét, de józan mértéktartására jellemző, hogy sehol sem téved nevek és művek meddő felsorolásába, könnyű szívvel feláldozza a kevésbbé jelentékeny írók százait, hogy legalább néhány összefüggő lapot írhasson az igazán kimagasló írói egyéniségekről. Így a humanizmus nagy olasz íróinak s főképpen Machiavellinek, majd Aretinónak, Tassónak, Manzoninak jellemzése nemcsak kimerítő, hanem hű és hiánytalan is, de épp így fején találja a szöget Carducciról írt pár tömör sora, Verga, Fogazzaro, D'Annunzio jellemzése. Külön érdeme a kis könyvnek, hogy nem áll meg a 19. sz. végén, hanem a legujabb irodalom kimagasló egyéniségeivel is foglalkozik, mint Marinetti, Papini, Pirandello.

Természetesen vannak hiányai is a könyvnek s ezek főkép a legujabb irodalom tárgyalásánál érezhetők; itt mentsége a szerzőnek az, hogy talán még nincs meg a kellő távlat ezeknek az új íróknak a megítéléséhez. Szívesen vette volna az olvasó, ha a legujabb irodalom történeti határkövénél, a risorgimentonál, utalt volna a szerző a történelmi döntő hatásokra, amelyek még ma is érezhetők, főkép a regionalizmus nyavalyájában. Ezek a hiányok azonban nem befolyásolják lényegesen a kis könyv használhatóságát. S ennek a kistükörnek külön érdeme, hogy igazán kristályból van metszve: stílusa nemcsak kifogástalan, hanem szép, eleven: igazi íróra vall.