Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 13. szám · / · Bányai Kornél: Alföld nyitott egében

Bányai Kornél: Alföld nyitott egében
1.

Távolban ülök én, duzzadó ég alatt
s míg könnyező felhők érintik vállamat:
körül sötét földek. Alföld mély síkjai
húzzák lábaim mint börtön vasláncai.

Hol merre vagy szabadság? Végtelen mezők
csöndjében bolyongsz vagy ősszel ha nő a gőz,
füstölgő zsúp alatt tanyázol mint szegény
vedlett gúnyában is derűs vándorlegény?

Nem lellek itt sehol, híred sem ösmerik.
Nehéz gyászában tompán morog és döng a sík,
s a gazdag földeken görnyedő szolganép
keresi vén arccal egyetlen kenyerét.

Jönnek-mennek búsan férfiak asszonyok,
izes szavú, kardos bajúszú magyarok
s hajolnak hasztalan a drága rög fölé,
mely egy tagba forrva többé nem az övék.

De hogyha Nap tünik s támadó Hold alatt
szinte már hallani ahogy háborganak
körül a Kárpátok s megáll a levegő
s mintha tenger volna megmozdul a mező:

ilyenkor hallom én, jól hallom halk neszét,
a sötét síkba tört szabadság énekét,
mely egykor nappal is mint harsány győzelem
vonul keresztül ormokon s a földeken.