Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 10. szám · / · FIGYELŐ · / · SPANYOL IRODALOM

Brachfeld Olivér: RAMÓN GÓMEZ DE LA SERNA

A «Gómez de la Serna» tulajdonképen pleonazmus. Ramón: csak így becézik, a keresztnevén, Párizsban, Berlinben egyaránt. Franciára Valéry Larbaud fordítja, Németországban már a magazinok és napilapok kedvelt spanyol csemegéje. Jean Cassou a Panorama de la litterature espagnole contemporaine-ben egész fejezetet szentelt neki.

Tudomást kell venni róla, mert kortünet. Felelőtlen író. - Itt ülök a kávéházban. A barátaimat várom, de nem jönnek. A kávéházi asztal márványlapjára addig felelőtlen dolgokat firkantgatok» - írja egyik sorozat gregueriája elé. (A gregueria: az a műfaj, amelyet a nagy Ramón talált föl, kizárólagossági joggal a maga használatára. Egy-kétsoros pillanatképek ezek, megállapítások, - az aforizma túlsokat mondana - amelyek tüntetnek azzal, hogy nem mondanak semmit. Legfeljebb minden huszadiknak szabad szellemesnek lennie. «Ha az órás olyan órát akaszt a boltja elé, amelyen festve van a mutató: a fukarság legmagasabb foka». - «Az utcai nők hasa fehér és hideg, mint a gyíkoké». - «Az evőeszközök lábujjhegyre állnak, ha az égen aeroplán berreg.» - «A rádium: Isten köpete.» (!) Még a harmincon innen van, de már írt egy tucat könyvet, megszámlálhatatlan gregueriát, cikket, kritikát. Monoklit visel, amelyben nincsen üveg. Ramón eltévesztette a hivatását; tulajdonképen bohócnak született. Nem hiába írt könyvet a cirkuszról, nem hiába jelenik meg néhanapján maga is a porondon, hogy igazi bohócként szórakoztassa a közönséget. Clownesco - «bohócos», írja róla egyik spanyol kritikusa. Többi kritikusait azonban nem idézzük. Van köztük olyan, aki Baudelairet emlegeti; egy másik «bírálója» szerint pedig Ramón a hegye annak a háromszögnek, amelynek két másik csúcspontját - Seneca és Góngora képezi! (Tudnivaló, hogy Seneca spanyol írónak számít Don Kihóte hazájában, miután Hispániában született.)

A spanyol Karinthy - a Karinthy ötletessége nélkül. A spanyol Jouhandeau - a Jouhandeau komolysága és tehetsége nélkül. A spanyol Ringelnatz - a Ringelnatz humoros fanyarsága nélkül. Könnyűvérű, az életet mindenek felett szerető fiatalember, aki semmit sem vesz komolyan; legkevésbé az irodalmat. Dandy, enfant terrible, humorista. Érdemekben megőszült akadémikusokat az ő nevével lehet a legkönnyebben megijeszteni.

Ramón minderről nem tehet. Ő csupán spanyolul csinálja azt - és végeredményben nem is tehetségtelenül -, amit Karinthy, Jouhandeau, Ringelnatz magyarul, franciául és németül. Mindannyiszor, ahányszor a világ kereke egy nagyot fordul, és úgy látszik, mintha a föld kicsúsznék a művészet lába alól, a bohóckodás, a groteszk és a bizarr szükségképen üti fel a fejét. A Chaplinok, a Buster Keatonok és a Grockok korszaka ez, az irodalomban pedig a Ramón Gómez de la Sernáké. A valószínűtlen és a hamis tartja bevonulását minden téren; a színház és az irodalom terén is. Ramón egy darabja - a «Középszerű emberek» - csodák-csodája: megbukik. Ramón siet kijelenteni, hogy tévedett; át fogja dolgozni a darabját. Az volt a hiba, hogy a darab november 18-án játszik; ezentúl 32-ét jelez majd a színpadon a naptár. Így a szereplők az Idő kategóriáján kívül mozognak majd, a harmadik felvonás közepén a szekrényekből új «középszerű emberek» bújnak majd elő, hogy több ember legyen a színpadon, a primadonna szerepét pedig a legjobb lesz egyszerűen kiradírozni, mert a szerző olyan ellenállhatatlannak érzi magát, hogy a szegény főhős nyomban bele találna szeretni. A közönség, az istenadta közönség pedig csak tapsol mindehhez és isteníti Ramónt.

A hamis és a valószínűtlen nyer tért, ha meginog a bizalom a mult értékeiben, mondottuk. Így nem véletlen, hogy Ramón egyik könyvét «Hamis regények» töltik ki (6 Falsas novelas). Van itt orosz regény, francia regény, tatár regény, azaz mindegyiknek csak igen gyenge utánzata, amely igazán elbújhat szégyenében Karinthy Frigyes hasonló termékei mellett. Egy másik kötetének a címe «A valószínűtlen doktor»; néhol a Ketten beszélnek hangját üti meg ebben a könyvében, egyes helyeken azonban mélyebb lesz és helyesen látja meg a jelentéktelennek tűnő dolgok igazi jelentőségét. De a fontos mégis, hogy a doktort a «valószínűtlen», a regényparódiákat a «hamis» jelzővel látja el; a hamisításban pedig néha olyan messzire megy el, hogy még a hamisat is meghamisítja. Így például az «orosz regény»-ben kiemeli, hogy kettős ablaktáblák szolgálnak a hideg kizárására, holott nagyon jól tudja, hogy igazi orosz regényíró ilyet nem írna le, mert hiszen ez Oroszországban magától értetődik.

A gnósztikus és hereziarka Bazilidesz, Hadriánus e különös kortársának hívei azt tanították, hogy a zsidók tulajdonképen nem is Krisztust feszítették meg, hanem cyrenei Simont, aki a keresztet vitte helyette egy darabon. Krisztus maga pedig a cyrenei Simon alakját vette fel és nevetve állott a kereszt mellett. Ramón Gómez de la Serna is ilyen, feladata alól kibúvó Megváltó. Ahelyett, hogy megfeszíttetné magát, ott áll nevetve a kereszt tövében.