Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 9. szám · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NAGY ENDRE

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NAGY ENDRE
Karc
VIII.

Ha az arcára gondolok, legjellegzetesebb nekem a szája, ez a gúnyos, folyton megrebbenő, kajánul fodorodó száj. Amikor hallgat, akkor is olyan, mintha szólni akarna. Rajta a szavak megelevenednek, szívesen időznek ott, szinte el sem akarnak mingyárt szállani. Leirathatom gyorsírással, amit mond, átadhatom egy elsőrangú beszélőművésznek, aki a tetejében kitünően utánozza is őt, de a hatás, mihelyt nem ő maga adja elő, semmi. Ehhez az ő lélekzetvétele, az ő vérkeringése kell. Mint minden nagy művésznek, a formája mesteri. Titka nyilvánvalólag az, hogy oly súlyosan, jelentősen és bájosan tudja ezt kiejteni: «tisztelt közönség».