Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 8. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ · / · Móricz Virág: KÉT ARCKÉP

Móricz Virág: KÉT ARCKÉP
Olga Csehova

Olga Csehova magas, izmos testű asszony, olyan, mintha egy 13-ik századbeli dóm remekbefaragott szobra lépne a színpadra. Ismeri szépségét, öntudatosan használja fel minden tagját a hódításra. De szőke fiatalkócos haja, kedves szép arca a vezető, és nem képes mások feje fölé emelkedni - inkább a magas emberek szokása szerint kicsit gyámoltalanul, összegörnyedten mozog. Csak ha néha belenéz a tekintetét leső szemekbe, válik természetessé és gőgös-büszkén mer uralkodni.

Berlinből jön, ahol a realizmus véres és meztelen lélekzete szabad. De a nagyváros mást is fogyaszt: Berlin adta a filmek ponyva romantikáját, melynek alig van köze az élethez, azokat szórakoztatja, akik nem keresnek magas célokat és értékeket. Délutáni lusta, felelőtlen és akarattalan hangulat ez. Nem sport, nem harc és nem művészet. - Egy ilyen országokat járó társaságnak, német nyelven, mely annyi ember füléhez szól - joga és módja volna nevelni.

Ennek a három embernek nem ez a célja. Ők a hangos film szolgálatában állnak, a szépség, vidámság és siker hirdetői. Nem fontos, mit csinálnak, mit mesélnek. A mai film keretein belül maradnak tehát, irattak maguknak szcenáriumot és elhordják a mozilepedő helyére hangjukat, színeiket és eleven testüket.

Nem is várunk ebben a keretben a két férfitől sem dolgozó, mai problémákkal tele harcosokat. A. úr kirakati német bábú, aki mint a gyermek játszik, és nevetteti azokat, akik nevetni akarnak rajta. B. úr a közönség tárgyilagosságba-belégebedt, szívében kicsit romantikus álmaira apellál.

Meg kell törni majd a hangosmozi varázsának. Majd, ha vagy a művészet, vagy a propaganda eszközévé változik. Akkor Olga Csehova értékének is emelkedni kell, mert istenadta vonzereje mellé segítségül jön a reprodukálandó tartalom értéke.