Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · FRANCIA IRODALOM

François Gachot: ÚJ EXOTIZMUS

Két új regény: André Malraux nagysikerű könyve; La Voie Royale s a Goncourt-díjas Henri Fauconnier első nagy műve, Malaisie, mintegy újraébresztette az exotizmus irodalmi divatát és létjogosultságát. Ez a divat több mint százéves már a francia irodalomban s a romantikus utazóknak, Chateaubriand-nak, Lamartine-nek, Nerval-nak, első friss lendülete óta mind a lírát, mind a regényt új színekkel és témákkal gazdagította. Csakhogy ezt a magasabb, baudelaire-i értelemben vett exotizmust nem szabad egy percre sem összetéveszteni a Farrere- vagy Benoît-féle olcsó kalandhalmozással. Legmélyebb forrása Keletnek, a mind távolabbi Keletnek vonzóereje: a mai lélek számára India vagy akár Kína, míg a régi romantikusok Hellásszal vagy Kisázsiával is beérték. Ezek a régi romantikusok képeket, ragyogó leírásokat, új emberi típusokat kerestek és találtak Keleten, amely még Pierre Lotinál is csak egyéni impresszióknak szolgált keretül. A mai exotikus írók tanulni mennek Kelet népeihez; alázattal állnak meg a kínai, a néger, a hindu előtt s lélektani expedicióik célja immár nem az anyagias kincshalmozás, hanem ez ismeretlen lelkek erkölcsi értékeinek felfedezése. A mai írók és olvasók nagyrésze önmagától menekül, szeretne valahogy szakítani nevelése, józansága, öröklött civilizációja béklyóival, nem hisz többé olyan vakon a tudomány és a kultúra európai mindenhatóságában. Így ment Marc Chadourne Tahitibe, Alain Gerbault egy vitorláson az Újvilág felé; ezt a vágyat írta meg Montherlant az «üldözött utazókról» való tanulmányában s ez a menekvés inspirálta Henri Michaux könyvét, az Ecuador-t. Ez a könyv talán az első, amely maradéktalanul fejezi ki ezt az új lélekállapotot: gyűlöli civilizációja láncait, amelyeket Délamerikába is magával cipel, iparkodik kivergődni minden közhely és előítélet közül, s jóllehet mélyen átérzi s remekül ki is fejezi új otthona külsőleges képét, szárazul pontos leírásain s lírai kiáltásain át mindig a dolgok lényegéhez iparkodik közelebb férni, a tagadás, a tiltakozás, a meg nem alkuvás költészete révén.

Michaux-nak e romboló és megrendítő ritmusával mintegy ellentétet formál Fauconnier tényleges exotizmusa Malaisie-ben. Hőse, egy fiatal francia, egy háborúbeli bajtársra talál e különben vadidegen és veszélyes maláji szigetvilágban, amelynek szédítő titokzatosságát e tapasztaltabb barát révén ismeri meg. A maláji fajtának ösztönélete, vallása, költészete, babonái varázslatként hatnak mindkettőre, s az idősebb barátnak markáns és kiábrándult alakjában, aki a regény végefelé mintegy a maláji faj őrévé válik s szembefordul az Európát képviselő angol renddel, mintha az új exotizmus szimboluma jutna kifejezésre, a lázadásé, az Európa-undoré, a mindig nagyobb szabadságé, amely ezt a szellemet a gide-i vagy a surrealista lázadással rokonítja.

Ugyanezt a küzdő embert, ugyanezt a gide-i morált találjuk Malraux hősében, Perkin-ben is. Már első két könyvének is a forrongó Kelet volt a középpontja s míg a Conquérants naplóalakban ad számot a kínai forradalom eseményeiről, a Tentation de l'Occident tanulmány formájában veti fel Keletnek és Nyugatnak mindennél égetőbb problémáját. Új regénye, egy ciklus első könyve, a tömeg, a természet, az Isten ellen lázadó Perkin tragikus halálát vázolja, amely egy fiatal francia régész mellett, indokínai szoborművek felfedezése s elszállítása közben éri.

A regény utolsó fejezete, amelyben ennek az eltökélt kalandornak, ennek a törhetetlen lázadónak, egy mérgezett nyíl miatt, csúfosan, véletlenül kell elpusztulnia, minden emlék, kapcsolat, reménység és vigasz nélkül, fiatal és tehetetlen lázadónak, egy mérgezett nyíl miatt, csúfosan, véletlenül kell elpusztulnia, minden emlék, kapcsolat, reménység és vigasz nélkül, fiatal és tehetetlen francia barátjával az ágya mellett, szemben azzal a hatalmassággal, amely ellen se menekvés, se lázadás nem segíthet, mintegy az öncélú lázadás elvont régiójába vetítődik s megragadó élménye marad az olvasónak. Talán itt kell keresni az új embert, mint Drieu La Rochelle mondja, Keletnek, Indiának, Oroszországnak vajudásában, s európai elméknek abban a szellemi forradalmában, amelynek ez említett könyvek és írók művészi és emberi tanuságai.