Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM

Bálint György: METÁNIA R. T.
Molter Károly regénye - Athenaeum

Molter Károly utópia-regényt írt. Erre már volt néhány példa a világirodalomban: néhány óriási, halhatatlan példa. Ez a regény, sajnos, mérhetetlen távolságban van a klasszikus és modern utópia- és fantasztikum-regények halhatatlanjaitól. Sok minden hiányzik belőle, aminek segítségével ebben a műfajban jót és érdekeset lehet alkotni.

Pedig az alapötlet nem is volna rossz. Van a föld alatt egy birodalom: Metánia, ahol emberhez hasonló apró lények élnek. Foglalkozásuk: szag- és gáztermelés. A szag az egyetlen jelentős dolog a számukra, differenciált szagkultúrájuk és szaggazdaságuk van. Egyik legértékesebb kultúrkincsük a rothadás, a szemétdomb illata az aranyuk. Ezekkel a furcsa szagkörökkel érintkezésbe lép egy földi (erdélyi) részvénytársaság, gázszerződést köt velük és megalakul a világ legnagyobb gázkoncernje.

Egy ilyen alapötletből mindent lehet építeni - vagy semmit. Molter, sajnos, nem viszi végig az alapötletet, sem utópisztikus-realisztikusan, sem szimbolikusan. Konstrukciót és kompoziciót hiába keresünk ebben a hatalmas terjedelmű regényben. Időnként felkap egy-egy ötletet, lehetőséget, megforgatja, ügyesen, szellemesen játszik vele, azután eldobja, hogy sohase lássuk viszont. Egységes mondanivalója nincs. Láthatóan ostorozni akarja a modern kapitalista-materialista életfelfogást, amelyben «a bank fontosabb, mint a templom, az ügyesség, mint a becsület, a hitel, mint a hit». Ezt lehet is ostorozni, többen már sikerrel meg is tették, de jelen esetben mégsem sikerült. Mert az ostorozáshoz: ostor kell. Itt azonban hiányzik ez a fontos kellék. Ostor lehetett volna a gondosan, következetesen kiépített és végigvitt gáz-bűz szimbólum. Ez azonban mindjárt az elején szétpukkad, elillan és felszívódik mindenféle egymáshoz szervesen nem tartozó és önmagukban sem egész cselekményekben és ötletekben. Ostor volna még egy átütőerejű, brilliáns dialektika. Ez is hiányzik. Ebben a könyvben mindenki rengeteget beszél, a papírmasé hősök is, de elsősorban a szerző. A túláradó beszédzuhatagban találunk igazi, egyéni erejű szatirát és sok kultúrált és szellemes sort, bekezdést, sőt oldalt: de ez elvész, eltörpül, mert itt íveken át beszélnek. Csapongóan, egységes cél és mondanivaló nélkül. Molter Károly európai kultúrájú, igen kitünő kritikus, aki vezető szerepet játszik az erdélyi szellemi életben - de nem regényíró. Ez a kisérlete szimpatikus, becsületes, intelligens, részleteiben értékes: de igazi eredménnyel nem járt.