Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 20. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁGI FIGYELŐ · / · Móricz Miklós

Móricz Miklós
PÁNI FÉLELEM ÉS KIBONTAKOZÁS

Az ország egyik legnagyobb iparosával beszélgettünk a mai gazdasági problémákról. ő mondta el azt, amit itt nagyjában megpróbálok leírni:

- Nemrégiben kint voltam Belgiumban s a hivatalos tárgyalások befejezése után egy ottani nagyiparos látott vendégül vidéki kastélyában. Többen voltunk nála; csupa gyárosok; a többiek franciák, két angol, s mások, valamennyien az antant oldaláról. Beszélgetés közben szóbakerültek a német választások, amelyek annak a hétnek a végére következtek. Már tudtuk az eredményt, mert a német gyárosok előre megmondták az egészet; illetve megmondták úgy, hogy bekerül ötven Hitler-párti és harminc-negyven kommunista.

- Az egyik francia úr erre kijelentette, hogy ez mind nem meglepetés. A németek 1925-ben titkos politikai vezérkart, vagy tanácsot szerveztek és ez a tanács esztendőkre előre megállapította a német nemzeti programmot. Erre az évre éppen ez van kiszabva, a két szélsőség szereposztása és ezeknek a parlamentbe való bevitele. S így megy ez majd tovább, mindig rosszabbul, tervszerűen, egészen addig, amíg végül a reviziós háború ki nem tört.

- Ezt odakint mind szentül hiszik, ezt a lehető legkomolyabban tárgyalják és mindnyájan várják a háborút. A nyugaton mindent páni félelem tölt be. És ebben az atmoszférában kívánjuk mi azt, hogy a világ gazdasági helyzete megjavuljon.

- Az embernek azt kellene hinnie, - vetettem közbe, - hogy a szakembereknek a tanácskozásai egészen más szellemben folynak. Hogy lehetne enélkül elképzelni s hogy lehetne megérteni, hogy annak a területnek az iparos vezérei, amelyet a békeszerződés szétszakított, a szén és vas közé politikai határokat tolva be, olyan hamar megtalálták egymással a kapcsolatot és olyan hamar kiépítették a német-francia-belga acélegyezményt?

- Igen ez így van, - de mégis, ez nem egyéb, csak a külső szín. A szakemberek valósággal udvarolnak egymásnak, hihetetlenül kímélik egymás érzékenységét és egyetlenegy céljuk az, hogy megteremtsék a termelés feltételeit. Ebben igen nagy segítségükre van az, hogy nekik semmi közük sincs semmiféle gazdaságpolitikához. El tudja azt Ön képzelni, hogy ez milyen előny? Hogy a francia, a német, az angol iparosnak semmi egyébbel nem kell törődnie, mint azzal a két fillérrel, amit ebben a percben és ennél a fordulatnál meg akar keresni? Ugyanakkor, amikor egy magyar szakember minden pillanatban kénytelen arra gondolni, hogy vajjon annak, ami itt készül, ami elérhető, vagy amiről le kell mondani, milyen hatása lesz a mi gazdaságpolitikai helyzetünkre? Hogy vajjon mit szól hozzá a kormány? Egyezik-e azzal, amit hivatalos, országos gazdaságpolitikai célkitűzésnek tartunk?

- Ebből ott semmi sincs, - de belül ott van az a feszültség, amely ezeket az embereket mégis elválasztja egymástól. Kívül a kifinomodott kultúrák csiszolt formái, a tartalomban a rideg üzleti cél és az üzleti elgondolások személytelensége, de bent ott van a félelem, a kölcsönös irritáltság, a várakozás és ennek az eredményeként természetesen olyan elzárkózás, amelyet az üzleti érdekű aktuális alakulások nem hidalhatnak át. A világgazdaságnak az a katasztrófája, hogy a világgazdasági szervezet szét van tépve. De hogy ez mennyire igaz s hogy mennyire gyógyíthatatlan, azt csak az tudja igazán, ki valaha részt vett a különböző határokon átnyúló tárgyalásokban.