Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 12. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Fordítások

Nagy Lajos: A 902-ESEK
Ernst Glaeser regénye. - Ford.: Bölöni György. - A «Le Monde» kiadása, Páris

902-esek, - ez a háborúban szokásban volt szóhasználat szerint korosztályt jelent, azokat, akik 902-ben születtek, tehát a háború kitörésekor tizenkétévesek voltak. A regény első személyben mond el eseményeket, melyek összessége a háború előtti Németországot s magát a háborút ábrázolja, mindezt egy nyugatporoszországi kis városból, egy tizenkét-tizenhatéves diák szemével látva.

Ez a gyermekszemmel-nézés ujsága és külön értéke a könyvnek, - a háborúról szóló többi regényekkel szemben. Mert a gyermek szemléletében még leginkább megkapunk valami olyant, ami általánosan emberi; a gyermek természetesebben ember, mint a mai társadalom felnőttje, aki egy zűrzavaros, ellentmondásokkal telített gépezetnek egy bizonyos helyre tett, lokális érvényességű szuggesztiók által specializált alkateleme, tiszta ember helyett például: német, intellektuel, férfi, protestáns, más hazák fiaival érdekellentétbe s így szükségképen gyűlölködési viszonylatba is keveredett hazafi. A 902-esekben a tizenkétéves német fiú még zavartalan barátságot tud tartani a svájci szanatóriumban Gasztonnal, a francia fiúval, akkor is, amikor már kitört a háború Németország és Franciaország közt; ugyanez a tizenhatévessé serdült diák még csak gonosztettnek és nem másnak érzi azt, hogy szerelmesét, Annát, a szép és kedves kalauzleányt, első szerelmi találkozásukon darabokra tépi a francia repülőgép bombája.

Az író feladata egyszerű, de érdekes volt, - az eredmény érdekes és komplikált lett. Mert a «902-esek» élet-, társadalom- és háború-szemlélete helyett mégis inkább az első személyben beszélő egy bizonyos, 902-ben született s történetesen német diák szemléletét sikerül nyújtania, inkább csak azzal a hő óhajjal s abban a feltevésben, hogy ez a szemlélet általános és legyen is az; azután ezt a szemléletet is úgy adja, ahogy arra ma, másfél évtized multán visszaemlékezik, miután az egykori diák közben kitünő íróvá, s tudatos gondolkodóvá fejlődött, sőt megérte és átélte a háborús összeomlást, a forradalmi próbálkozásokat, a Dr. Hoffmannék tökéletes és elriasztó önleleplezését, az ellenforradalmakat, régi hatalmak bukását s új erők elterebélyesedését.

Az író mindenkor gondolkodó, tehát ítélkező legfőbb bíró is - hiszen a kompetenciája is végtelen - de még több ennél: törvényhozó és életformáló erő, ha igazi író, azaz mindehhez futja a tehetségéből; Ernst Glaeser mint gondolkodó korának színvonalán áll, mentes a leomlóban levő előítéletektől, megtermékenyült az ember új megismeréseitől; kitünő író, mert kitünőt alkotott, műve minden részletében él, elmélyülő olvasója tökéletesen bele kerül abba a világba, amelyet megjelenít, szereplő személyek és tárgyak szinte érzékelt ismerőseivé válnak, érzelmi viszonylatba kerül velük s így sorsuk részesévé lesz.

A 902-esek a «Le Monde» francia kiadóvállalat magyar könyvsorozatának első számaként jelent meg, kitünő fordításban.