Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 9. szám

BAKÓ JÓZSEF: CSAK ÉN TUDOM...

Búra konyult koponyával
Sértett szivvel, azértissel
Bujdostam az emberektől
És utamban találtam egy
Kicsi gombot, fehér csontot,
Betemetve szennyes vizzel. -
Fölemeltem, rámerengtem:
Kis testvérem, esett jószág,
Neked is e sorsot szánták
Sárban lenni bukott semmi.
Talán játék, talán szándék
Hajitott el vig kedvében,
Tán éppen egy bukót védtél,
Maradjon a szüzességnél
S te hullottál a földre le
Mint a hüség tört fegyvere.

Fehér lakat, semmis érték
Szemétebb vagy a szemétnél,
Meg sem látnak, veszni szánnak,
Elitélnek, rossznak néznek,
Kicsi társam lent a sárban.
Hej! de nehéz hősi merés
Tisztán élni és remélni
S megmaradni hófehérnek.
Keblek őre, bus fehérség
Aki csinált, aki kinált,
Aki felvarrt, aki lemart,
Nem is sejti, érték voltál,
Csak én tudom: sáros uton
Sinylődésben, testvérképpen
- Mit jelent, - hogy rám ragyogtál!

(Sopron)