Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ
Amerikai népmese, egy új variáns a Hamupipőke-téma száz variánsa körül. Készen, szinte marionett-szerüen kikerekített alakok, akiknek már csak mozogni kell a szinpadon: a kedves, naiv, derék kis lány, akit pompázó nővére kedvéért mindig háttérbe szorítanak, a gonosz nővér, aki gyönyörködik huga megaláztatásán és nemcsak a báli belépőjét akarja elvenni, hanem azt a fiút is, akit szeret, a szívtelen és tyúkeszű anya, aki mindent az egyik lányra halmoz és elnyomja a másikat, a különbet, a pipogya apa, aki mindezt tűri, amíg végül megbokrosodik és nagy drukkok közt rendet csinál, a derék, de nem nagyon okos fiatalember, akinek úgy kell a fejébe verni, hogy honnan jön feléje a boldogság. Ritkán érezni ilyen teljesen, hogy a vígjáték és még inkább a bohózat a marionettből és a comedia dell'arteből lett, mint ebben az amerikai darabban, amely a közönség legősibb, tehát legáltalánosabb érzéseit szólaltatja meg.
Primitív őshumor van benne és ez teszi kedvessé. Az emberek két pártra oszlanak, az egyiken a jók vannak, a másikon a rosszak s darabközben minden jelenetben a rosszak győznek, a darab végén aztán helyreáll az erkölcsi rend: végérvényesen a jók diadalmaskodnak. A mese atmoszférája ez, az üldözött és háttérbe szorított ártatlanságnak előbb el kell szenvedni a mártíriumot, hogy annál jobban örüljünk a végén a diadalának. Halhatatlan műfaj ez, csak csupa nagyon is halandó példányai vannak.
Van egy a maga nemében elragadó ötlete. A kedves kis Patsy szerelmes egy fiatalemberbe, aki nem akarja őt észrevenni szerény és tiszta bájosságában, paradicsommadár nénje mellett. Hogy fordítsa magához a fiú figyelmét? A kis Patsy nem olyan naiv, mint amilyennek látszik, benne is megvan a flapper ravaszsága. Magától a fiútól kér tanácsot: hogy nyerhetné meg magának azt, akit szeret? A fiú gyanútlanul megadja a receptet s a kislány azonnal, őrajta
A második felvonásban talán túlságos nagy tér jut az antipátikus alakoknak: az anyának és a gonosz lányának. Ez a két alak nem jókedvből született, mint a darab többi eleme, hanem fanyar szatírából. Lehet, hogy ez csak Budapesten tűnik fel így, lehet, hogy Amerikában hatásos, aktuális és mulatságos ez a könyörtelenül csörtető flapper-tipus és ez a sznob anya. Úgy képzelem azonban, hogy ez a két alak burleszkebbül játszva kellemesebb volna a szinpadon. Amint a harmadik felvonásban az anya alakja - az egész darabbal együtt - a burleszkbe fordul, mindjárt mulatságosabbá is válik.
Aki könnyen, ártalmatlanul akar mulatni, az jól teszi, ha megnézi ezt a darabot. Technikában alig enged valamit a jobbfajta francia bohóságoknak, ötletben, dialógusokban, még alakokban is frissebb és közvetlenebb. A kacagása természetes nem geometriailag kiszámított, valódi jókedvből fakadó. Van benne valami különleges amerikai optimizmus. Kitünően játszható és kitünően játsszák. Elsősorban