Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: FRUSKA
Barry Conners vígjátéka a Belvárosi Szinházban

Amerikai népmese, egy új variáns a Hamupipőke-téma száz variánsa körül. Készen, szinte marionett-szerüen kikerekített alakok, akiknek már csak mozogni kell a szinpadon: a kedves, naiv, derék kis lány, akit pompázó nővére kedvéért mindig háttérbe szorítanak, a gonosz nővér, aki gyönyörködik huga megaláztatásán és nemcsak a báli belépőjét akarja elvenni, hanem azt a fiút is, akit szeret, a szívtelen és tyúkeszű anya, aki mindent az egyik lányra halmoz és elnyomja a másikat, a különbet, a pipogya apa, aki mindezt tűri, amíg végül megbokrosodik és nagy drukkok közt rendet csinál, a derék, de nem nagyon okos fiatalember, akinek úgy kell a fejébe verni, hogy honnan jön feléje a boldogság. Ritkán érezni ilyen teljesen, hogy a vígjáték és még inkább a bohózat a marionettből és a comedia dell'arteből lett, mint ebben az amerikai darabban, amely a közönség legősibb, tehát legáltalánosabb érzéseit szólaltatja meg.

Primitív őshumor van benne és ez teszi kedvessé. Az emberek két pártra oszlanak, az egyiken a jók vannak, a másikon a rosszak s darabközben minden jelenetben a rosszak győznek, a darab végén aztán helyreáll az erkölcsi rend: végérvényesen a jók diadalmaskodnak. A mese atmoszférája ez, az üldözött és háttérbe szorított ártatlanságnak előbb el kell szenvedni a mártíriumot, hogy annál jobban örüljünk a végén a diadalának. Halhatatlan műfaj ez, csak csupa nagyon is halandó példányai vannak.

Van egy a maga nemében elragadó ötlete. A kedves kis Patsy szerelmes egy fiatalemberbe, aki nem akarja őt észrevenni szerény és tiszta bájosságában, paradicsommadár nénje mellett. Hogy fordítsa magához a fiú figyelmét? A kis Patsy nem olyan naiv, mint amilyennek látszik, benne is megvan a flapper ravaszsága. Magától a fiútól kér tanácsot: hogy nyerhetné meg magának azt, akit szeret? A fiú gyanútlanul megadja a receptet s a kislány azonnal, őrajta alkalmazza, ilyenformán: a fiú azt ajánlja, tanusítson érdeklődést a férfi élet-ideálja iránt. A leány ügyesen kitudja, mi neki az életideálja és elkezd rajongani érte. A recept bevált, az veszi be, aki írta. Az ötlet azért olyan jó és csalhatatlanul mulatságos, mert illusztrál egy ősi halhatatlan közhelyet a nő ravaszságáról és a férfi ostobaságáról a szerelemben és mert megmutatja, milyen fölényben van egy naiv kis csitri is egy sok hájjal megkent férfiúval szemben a szerelmi dolgokban. Ez az ötlet eredményez egy rendkívül mulatságos első felvonást és egy-egy mulatságos jelenetet a másik két felvonásban.

A második felvonásban talán túlságos nagy tér jut az antipátikus alakoknak: az anyának és a gonosz lányának. Ez a két alak nem jókedvből született, mint a darab többi eleme, hanem fanyar szatírából. Lehet, hogy ez csak Budapesten tűnik fel így, lehet, hogy Amerikában hatásos, aktuális és mulatságos ez a könyörtelenül csörtető flapper-tipus és ez a sznob anya. Úgy képzelem azonban, hogy ez a két alak burleszkebbül játszva kellemesebb volna a szinpadon. Amint a harmadik felvonásban az anya alakja - az egész darabbal együtt - a burleszkbe fordul, mindjárt mulatságosabbá is válik.

Aki könnyen, ártalmatlanul akar mulatni, az jól teszi, ha megnézi ezt a darabot. Technikában alig enged valamit a jobbfajta francia bohóságoknak, ötletben, dialógusokban, még alakokban is frissebb és közvetlenebb. A kacagása természetes nem geometriailag kiszámított, valódi jókedvből fakadó. Van benne valami különleges amerikai optimizmus. Kitünően játszható és kitünően játsszák. Elsősorban Gál Franciska, akit rég nem láttunk ilyen természetesnek és affektálás nélkülinek. Szerepe két főelemét, a leányos naivitást és ravaszságot tökéletesen összehangolja, a beszéde modorosság nélküli, természetes beszéd, a mozgása táncos, vídám és közvetlen. Ráday nagyon rokonszenvesen, mértéktartó humorral csinálja a fiú szerepét, aki gyanútlanul bekapja a saját horgát, van néhány igen jó szinészi ötlete. Rózsahegyi Kálmán a kedélyes apát játssza melegen, tiszta humorral. A gyengeszívű, jó embernek nincs nála jobb alakítója, egy-egy szóval, mozdulattal egész karaktereket tud ábrázolni. Kovács Terus és Székely Lujza az antipátikus nőket játsszák. Mind a ketten szinte meglepő szinészi kvalitásokat mutatnak: igen nehéz feladatot hiánytalanul oldanak meg. Kisebb szerepekben Rákosi Pál, Rózsahegyi Marica és Békásy István adnak egy-egy színt az előadásba.