Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 4. szám

SZABÓ LŐRINC: ARANY

Arany vagyok, minden piciny
morzsám az, minden porcikám,
néha rút s kártékony talán;
aranyból vannak bűneim.

Szoborban, műszerben, csatorna
mélyén ha fekszem s ha temet
akármi éj, lényegemet
nem fogja soha semmi rozsda.

Sok mindent lehet kapni értem,
de aki aprópénzre felvált,
az tőlem már egészen elvált,

mert réz s papir nem töredékem
s én messze járok, más kezén.
- Jól őrizzen meg a szegény!