Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 2. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Anthológiák és folyóiratok
Nemrégen német könyv jelent meg, amely az angol, a francia, az orosz, a német egyetemi ifjúság «új arcával» foglalkozik. Nagyon szépen megmutatja, hogy a ma szellemi áramlatai hogyan tükröződnek az egyes országok diákságában, milyen politikai hullámokon sodródik, miképpen áll szemben a mai élettel, milyen eltérő s milyen rokon vonásokat lehet felfedezni a nagy nemzetek egyetemi ifjaiban és különösképpen: miben különbözik a háború után való egyetemi ifjúság a békebelitől. Sorjában bemutatja az angol diákot, aki egyetemének ódon tradiciói között s azoknak tiszteletbentartásával formálja magából az új angol embert, a toporzékolóan pacifista, az angolszász életformák felé sóvárgó, az új-nacionalizmussal s új-katholicizmussal eljegyzett francia diákot, bemutatja az amerikai Cambridge diákját, aki mintegy öntudatlanul már-már megvalósította azt az életformát, amelyért az újvilág szellemi elitje kemény s izzadságos harcot vív: az Európa-Amerika-színtézist, - bemutatja a dogmatikus kommunista orosz diákot s azt a másikat, aki józanul és elszántan próbálja hozzáidomítani eredendő szláv élhetetlenségét a szovjet «Hochkapitalizmusa» által teremtett új orosz élet követelményeihez, - bemutatja a szélsőségek között hánykolódó német diákot, a Spartacus-diákot és a Wotan-kultuszt űző diákot, «Jugendbewegung», Bur schenschaft-sörözések, «Nacktkultur» tarka összevisszaságát. Képet alkothatunk magunknak a mai egyetemi ifjú attitüdjéről sporttal, szerelemmel, művészetekkel szemben és hogy milyennek várhatjuk ezek szerint az elkövetkezendő évtizedek vezető emberét, mit várhatunk nemzeti s nemzetközi értelemben a most felcseperedő intellektuel-rétegtől. A sok zűrös, kusza vonásból egyetlen bizonyos tanulság harsan felénk: a mai egyetemi diák mindenben s mindenütt, jobbról s balról, aktívnak vallja magát és valami dacos, ifjúi
...Mit tudunk mi a magyar egyetemi ifjúságról? Mit tudunk legbensőbb akarásairól, vágyairól, állásfoglalásairól, mit tudjuk, miben különbözik a ma magyar diákja a mult magyar diákjától s miben egyezik még meg a kettő?... S ha mégannyi lárma és tumultus híre futna is szerte: kisérteties csönd ül a magyar egyetemeken!...
«Új magyar föld» címen most másodízben ad ki röpiratot a Bartha Miklós Társaság, amely a magyar főiskolai hallgatóknak egy csoportjából nőtt ki, vezetői és publicistái nemrégen még az egyetem padjaiban ültek s mozgalmuk hívei ma is nagyrészt egyetemi ifjakból rekrutálódnak. Bár e megmozdulás a magyar életben nagyobb hullámokat nem vert s néhány polemikus cikk jelzi csupán létét a nagyobb nyilvánosság előtt, mégis, ennek a Társaságnak egypár manifesztációja az egyetlen, amelynek nyomán talán tapogatózva elindulhatnánk az új magyar ifjúság új arcához vonásokat keresni:
Fel kell figyelnünk arra, hogy a mai magyar egyetemi ifjaknak ezt a csoportját mennyire merőben más problémák izgatják, mint az előttükjárt ifjúságot. Mennyire másfelé tekint a szemük s mennyire más síkon mozog az érdeklődésük. És a
Ma persze már nem élheti ki magát a magyar ifjú közjogi harcokban. Nem is kell dícséretül emlegetni, hogy az új élet problémái felé fordult, a magyarság új helyzetének konzekvenciáit próbálja levonni s merőben új szemszögből kénytelen nézni az őt környező jelenségeket.
Az «Új magyar föld» írásainak legtöbbje a magyar agrár-problémákkal, a falu struktúrájával, szövetkezeti, közigazgatási, birtok-eloszlási kérdésekkel, a környező államokhoz való gazdasági és kultúrális kapcsolatainkkal foglalkozik. És van mindegyikben valami szép igyekvés, hogy mindezt egy széles és egységes horizont perspektívájába állítsa.
Itt csirázik talán magyar talajban az a termékeny realizmus, amely az ifjúságot világszerte áthatja. Míg a magyar közélet ma is még a szép frázisok jegyében folyik, frázisok giccses «Überbau»-jától nem férkőzhetünk közel a lényeghez, frázisokra esketnek fel és frázisok nevében ítélkeznek, addig az egyetemeken talán már ott teljesedik ki az a generáció, amely elsőnek fog zártan és tudatosan harcot vívni a magyarnak legpusztítóbb szellemi kórsága: a fráziskultusz ellen. Az ehhez való diszpozíciót kell meglátnunk abban az életjelben, melyet a Bartha Miklós Társaság a diákságnak egy kis csoportja nevében adott, bár egyelőre ezt is elborítják még frázisok, politikai állásfoglalásaik kissé ellentmondók és többszínből szőttek s legreálisabb elgondolásaik kavarognak és forronganak, mint fiatalos álmok.