Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 22-23. szám · / ·
Míg az Ember, az árva,
kizárva és bezárva
marad négy szűk határba'.
Hideg falak védik meg,
hogy ne érje a hideg
és csúfolják a könyvek
a polcokon egy sorban
sok nyelven és hangosan
zsinagóga zsivajban
emlegetve szépeket,
boldog messzeségeket,
messze-messze népeket,
kik lakozzák Ázsiát,
Pontust, Cappadóciát
és Mezopotámiát...
De te szegény, e sivár
skatulyába zárt bogár,
szomszédod' se tudod már.
S tán jobb volna, kedvesem,
nem is lakni sehol sem,
szállni földön és vizen,
csavarogni világba',
hálni réten, határba',
vándorcigány módjára,
ahol nem csuknak kövek,
nem csufolnak a könyvek,
hol a vágy nem zsibbad meg...