Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 8. szám · / · Irodalmi figyelő
Egyedül, - a kötet keresetlen címe tökéletesen fedi a költő attitüdjét. Címe lehetne külön-külön valamennyi versnek is. Minden sorból, minden gondolatból ez az érzés áramlik, és oly őszinte közvetlenséggel s mégis olyan mélységből, hogy egy-két oldal elolvasása után átérezzük ennek a szegényes, elkoptatott szónak ősi értelmét, minden tragikumát. A legstereotipabb mondanivaló, - egyedülség, szegénység, szerelmetlen ifjúság, - a művészet fényében eleven valóság lesz: igazi költészet. Őszinte örömmel üdvözlöm Berda József könyvét; végre egy fiatal «modern», aki modernsége mellett szívvel-lélekkel költő is.
Egyenes, keresetlen költészet, s ebből következőleg, programtalanságában is egyenes, emberi világszemlélet. Berda József egyik legvilágosabb és legköltőibb kifejezője a háborúutáni ifjúság igazi lelkületének. Annak a teljesvonalú
Te már az esti gyertyák
lobbanását köszöntöd
életem szomorú okozója
- szelid öreg!
Megvénült gyermek lettél,
- - - - - - - - - - - -
én összegombolyult öregem:
kicsiny apám!
Szinte mániákusan szed szét mindent ez a líra, hogy meglásson valami végső tartalmat, valami kézzelfogható realitást a jelenségek mögött. Édeskeveset fog meg s még azt is könnyen félredobja. Azonban ebben a tökéletes nincstelenségben sem veszti el fejét, megáll ebben a légüres világban, valami ősemberi biztonsággal talpon marad, figyel, mozdul, - itt jut Berda József egy lépéssel tovább kortársain.
Hasonlóan a csődbejutott filozófiákhoz, ez a szkeptikus világszemlélet lépésről lépésre ujraépíti magának a világot, a legprimitívebb, legtermészetesebb valóságra rakván kövenként szemléletét s hitét.
Lassan mégis kipárolog belőlem
minden öngyilkos szomorúság
és a tavaszi esők sóvá ért ízeiben
áhitattal szeretlek téged
csúnya szépségekben meggyötört testem!
Jó fiatal testem!
egyetlen tapintó szerelmi állapot!
...meggyulladtál az esővert rongyok alatt
s most menekülni szeretnél...
Rousseau-i, jóétvágyú, tehát optimista szkepszis, amely csak legelemibb, legvilágosabb ösztöneinek hisz s ezek sugallata szerint méri a váltakozó életet. Világszemlélet, amely minél jobban kívül tudja magát mindenen, annál jobban belehúzódik a saját birtokába. Ennek a hitetlenkedő, de nevetve hitetlenkedő, primitíven idealista és primitíven hedonista világszemléletnek költője Berda József.
Elsősorban nem is a világot nézi, hanem a világnak, a létezésnek a saját magán, a saját testén való megnyilvánulásait. Nem a töprengő ésszel, hanem tüdejével, bőrével, az eleven érzékekkel érzi az élet mozdulatait. Meleg lehelet, friss test-illat árad felénk a versekből itt-ott némi rabelais-i bátorsággal, az önmagáért is élni tudó élet erjedése csapja meg az olvasót. Minden él, lélekzik ezekben a versekben, az utcák elevenen zajlanak, mint a vérkeringés, maga a táj is megtestesül, párolog, mint egy roppant szerető. A testével kapcsolódik Berda József a világba, hasonlatai csaknem kivétel nélkül a test működésével vannak vonatkozásban, verseinek ritmusa az öröm és a vidámság szerint változó lélekzethez, a tüdő funkciójához idomul. A szellemi világból is csak annyit szólaltat meg, amennyit teste megérez. Kamaszos, vidám tisztaság, ártatlanság és mindenbe belekóstoló könnyelműség, dionizoszi fölény fűti ezt a lírát, amely szinte gőzölög a napsütésben és legnagyobb szomorúságában is elegendő neki, - ha más nincs, - egy pohár pálinka, hogy felderüljön, fölmelegítse lelkét a lüktető test forróságával. Csak a test élete eszmélteti a testentúli életekre is: Istenre, a halálra, a Közösségre. Természetes, hogy Istene igen jó és bölcs, a halál rettenetes, az emberi közösség pedig a legprimitívebb, a legösztönösebb úton, a fajta-szeretetén halad. (Hellyel-közzel némi paraszt-imádattal; látszik, hogy Berda - hasonlóan a többi ifjú paraszt-bálványozóhoz - egyáltalában nem ismeri a parasztokat; a régi Pilvax-kávéházból nézi őket.) Szociális, lehet mondani szocialista, forradalmi álláspontjára sem moralitásból, az Igazság és Igazságtalanság felismeréséből jutott, hanem tisztára a legszabadabb kielégülésre vágyó életösztönök sugallatára.
Régóta nem hallottunk ilyen természetes, egészséges hangot. Lehetne, több szempontból is, kritikával illetni ezt a kamaszos, gáttalan költészetet, de ez csak olyan lenne, mintha magát az életet kritizálnánk, mindkettő azért mégis teljes és élő maradna; a mi hangulatunktól függ, hogy jónak vagy rossznak, szépnek vagy rútnak látjuk. Berda József költészetében élet van, eleven nyüzsgés, érthető emberi beszéd, igazi sóhajtás, becsületes káromkodás. A betűkben élet, akármilyen is, de húsmelegségű vibrálás, - amilyet csak igazi, itt illik a szó: vérbeli művész tud hanghoz juttatni.