Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 5. szám · / · Török Sophie
A szivem reszket, reszket és ujjong!
szerelemtől reszkettél-e már így szegény
sziv? Kicsi lábak topogását hallom
az Időben apró selyemujjak kapaszkodnak
életembe - oh fonnyadó életem ujjongva
felvirul: hogy táplálhasson téged gyermek!
Sirva sóvárgott embervirág: kit nem hordoztam
méhemben, s kit fájdalommal nem én szültem
e világra: ime kinyujtottad felém hajnalszinű
tenyered: hogy megfogódzhasson benned
sülyedő életem. Áldott légy kicsi száj
áldott a serkenő mosolyért, a gügyögő szóért
melynek mennyei büvöletét nékem rendelte
az Isten. Áldott légy, mert megtaláltál engem
elveszettet! és meleg sziveden megmelegitettél!
Drága karocskák, öleljetek szorossan!
Arany fejecske simulj szivemre...
Üdvözlégy gyermek, kiért annyit sirtam!
Üdvözlégy! mégha minden könnyem ezután
érted ömlene!