Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 24. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: A VŐLEGÉNY

FÖLDI MIHÁLY: A VŐLEGÉNY
8.

Egyre idegesebben sürgette a házasságot. Gizike nem értette a sietséget. Miért? Élénken magyarázgatta, hogy soha többé nem lesz menyasszony... miért ne tartson ez most jó sokáig? Illés egész nap munkát, elfoglaltságot, elintéznivalót keresett; már megváltotta a vonatjegyeket és Párizsba is táviratozott hotelszobáért. Nem akart többé gondolkodni. Esténként egy üveg konyakot készített az ágyához s addig ivott, míg elkábult; úgy akart álmodni, hogy ne tudjon róla. Véglegesen elhatározta, hogy a barátaival nem közli a házasságát; tudják meg az ujságokból. Egy délelőtt megpillantotta az utcán egyik tavalyi barátnőjét; valami csilingelni kezdett a szívében... s átrohant az utca másik felére.

Szombaton reggel rosszkedvűen öltözködött. Már szidta is magát borús hangulatáért. Úgy állsz itt, mondogatta, mintha műtétre vinnének. Mi bajod?

Az irodájában utasításokat adott segédjének, amikor az inas látogatót jelentett. "Schmidtné nagyságos asszony.“

Az esős délután óta nem járt itt.

- Hát hogy' állunk? - kérdezte az asszony, mikor egyedül maradtak. Illés leült.

- Kérem, én újra azt tanácsolom, gondolja meg a dolgot.

- Nem adta be?

- Még nem.

Az asszony hosszan ránézett.

- Nem értem magát, - mondta csöndesen.
- Kérem, nagyságos asszony... - és megint hosszan magyarázott az élet komolyságáról, az elhamarkodott lépések szörnyű következményeiről és... Az asszony rá sem figyelt.

Tíz perc mulva bekopogott az inas. Jelentette, hogy mindjárt tizenkét óra. Elsápadt. Felállt.

- Dolga van? - kérdezte mosolyogva az asszony.

- Igen.

- Valami tárgyalás? Egyszer úgy szeretnék elmenni egy törvényszéki... Nem kísérhetem el?

Zavartan begombolta kabátját..

- Nem a törvényszékre megyek.

- Ja, valami üzleti...

Idegesen megrándult a szája.

- Most lesz az esküvőm, - vágta ki erélyesen.

Az asszony megfordult. Keze felemelkedett... mintha a szájához akart volna nyúlni, hogy elfojtson egy kiáltást.

De csak mosolygott. És Illés, ahogy most ránézett, nem tudta tisztán látni a fejét; valami nehéz köd burkolta be.

- Nem is mondta, - mormolta az asszony.

Aztán a kezét nyujtotta és kisietett. Illés jól látta, hogy nem vesz lélegzetet, amikor kilép az ajtón. Csak mosolyog.

Sietett az anyakönyvvezetőhöz. A kapuban találkozott Németh Gizellával, aki édesanyjával éppen abban a percben érkezett. Olyan szenvedélyes és elszánt erővel karolt belé, mintha az egész női nemet vinné fel a lépcsőn a házasság felé.