Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 24. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: A VŐLEGÉNY
Ezekben a napokban különös figyelemmel vizsgálgatta menyasszonyát. Minden testi és lelki tulajdonságát izekre szedte, figyelte, megmérte. Nem érzett csalódást. Pontosan olyan, amilyennek gondolta; méltó arra, hogy szeresse. És mégis... Amikor rövidre vágott gesztenyebarna haját nézte, felvillantak előtte a szőkének, feketének, pirosnak, barnának összes árnyalatai, amelyeket életében látott és most különös érzékenységgel állandóan elképzelt; ha szép, okos szemében fürkészett, mindenfelől szemek nyíltak rá, kékek, szürkék, szurokfeketék s ezeknek ragyogását hiába kereste a leány szemében. Ha nevetett, könnyekre emlékezett, amelyek meghatották; ha elkomolyodott, mosolyok úsztak felé és kacagások esőztek rá ismert és ismeretlen helyekről. Valami hiányzott... valami hiányzott... maga sem tudta már, mi.
- Hát beszélt már az urammal? - kérdezte Lili, amikor újra eljött.
Illés elmagyarázta a helyzetet. Beszélt az élet komolyságáról és az elhamarkodott cselekedetek szörnyű következményeiről. Azt ajánlotta, hogy béküljön ki.
Az asszony nyugodtan mosolygott. És csóválta fejét.
Nem tudta meggyőzni.
- Nem akarja elvállalni az ügyemet? - kérdezte végül.
- Dehogynem.
- Akkor indítsa meg a válópört.
S még mialőtt Illés válaszolhatott volna, már másról beszélt.
- Hát maga hogy' él, Zoltán?
- Köszönöm.
- Látja, magára rábízhatja egy asszony az életét.
- Miért?
- Maga sohasem ... Nem gondolt még rá?
- Mire?
- Külömben igaza van... A mai lányok... És az asszonyok is! Én tudom.
- Rossz véleménye van...?
- Külömben ez is szerencse dolga. Ki ahogy...
Elhallgatott s hosszan maga elé nézett. Aztán Illésre pillantott s elkomolyodva felállt.
- Isten vele.
- Már... Azaz... dolga van, bizonyára.
Megint bosszankodott. Mért nem közölte vele, hogy hamarosan megházasodik? Eszébe jutott, hogy még a barátainak sem említette... Ejnye, hiszen múlnak a napok és... de idegesítő állapot ez a vőlegénység!
Este kitűzték a házasság napját. A jövő szombatra.