Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 22. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: A TÚLBUZGÓ FIATALEMBER
Vitéz Miklós vígjátéka a Kamaraszinházban

Vitéz Miklós darabja arról a fiatalemberről, aki túlbuzgalomból folytonos baklövéseket követ el és minden baklövése valami módon javára válik, szintén bohózat és nem vígjáték s szintén a könnyüfajta szindarabírás ismert motívumait variálja, nagyon kevés kapcsolatban az élettel, a dolgok belső logikája nélkül, minden ponton önkényes fordulatokkal. De csillan, nem annyira benne, mint mögötte, valami olyan gondolat-féle, amiben némi eredetiség volna, ha ki tudta vagy ki merte volna a szerző aknázni: az életben való boldogulás logikátlansága. Nem tehetség, nem érdem, nem a produkció eredményessége által boldogul valaki, hanem csak azzal, hogy boldogulni tud, megvannak benne a boldogulás furcsa, megmagyarázhatatlan adományai. Ebből a gondolatból igen jó vígjátékot lehetett volna csinálni, ha az író csakugyan azt fogta volna meg és nem siklott volna át a keze a szokvány-vígjátékok kellékestárára. De még így is annyiban különb ez a kis darab sok más hasonló kvalitású bohóságnál, mert van benne egy kis igazi jókedv, a párbeszédeiben néha egy kis verve és főképpen mert könnyen megjátszható, hálás szerepeket ad egy-két szinésznek. Különösen a túlbuzgó ékszerészsegéd szerepe alkalmat ad Uray Tivadarnak, hogy megmutassa kedvességét, fürge mozgékonyságát, figurázó jókedvét és emellett jó szinpadi alakká fogja össze azokat a vonásokat, melyeket a szerep felrajzolt számára. Csaknem táncos szerep ez, ahogy ő játssza. A többiek, Tasnády Ilona, Náday Béla, Mátray Erzsi, Bartos Gyula, Kiss Irén, Vaszary Piroska, Gyergyai vígan asszisztálnak neki. Ez a jókedvű, friss játék teszi az előadást mulatságossá, a jókedv a szinpadról átterjed a nézőtérre is, - úgy hallom, a darabnak szép sikere van.