Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 14. szám · / · Kosztolányi Dezső: ALFA

Kosztolányi Dezső: ALFA
(Elbeszélés)
IX.

Egy délután, mikor a mérnök rajztollal hajszálvonalakat húzott a papírra, Alfa úgy el kezdett vonyítani, mintha nyúznák.

Jött a cseléd és jelentette.

- Az az úr van itt. A kutya miatt.

- Ja - szólt a mérnök és elmosolyodott. - Engedje be.

Pohli arca olyan hideg volt, hogy körötte pár fokkal lehült a levegő. Előadta panaszát.

- Nem értem, nem értem - sopánkodott.

Cirbusz hallgatott, aztán ő is így szólt:

- Nem értem, nem értem.

Felesége fejét rázta.

- Nem értem, nem értem.

Nem értették. Tanakodtak, hogy mit lehetne csinálni. De semmit se tudtak kisütni.

Künn a másik szobában Cirbuszék három fia a becsukott ajtóhoz tapasztva fülét röhögött.

- Engem pedig szeretnek az állatok, - jegyezte meg Pohli.

A mérnökné az urára tekintett s attól tartva, hogy elneveti magát, hirtelenül kiment és a másik szobában fiainak röhögő kórusához csatlakozott.

Cirbusz ezt indítványozta:

- Majd behozom a kutyát.