Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 6. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Rabinovszky Márius: KASSÁK LAJOS MINT KÉPÉPITÉSZ

Ha kellene még bizonyíték Kassák Lajos ösztönös és valódi művészvolta számára, itt volna kiállítása a «Mentor» fülkéjében. A próba, melyet «képarchitektúráinak» ki kell állaniok, kegyetlen. Soha nehezebb kifejezőanyag, melyen művészléleknek keresztül kellett rágódnia, mint a konstruktívizmus. Olyan ez, mintha egy énekest körülpárnázott szobába zárnának és kintről akarnának gyönyörködni a hangjában. Micsoda átütőerőt kell kifejtenie, hogy meghallják! Kassák hangját meghallottuk a «képarchitektúrák» párnázott falain keresztül is. A művészet hangja keresztülcseng a szikkadt doktrina fojtogató légüres terén. Kassák annyira ízléses művészegyéniség, hogy formáinak tiszta ritmusa, szineinek harmóniája még az abszurd kifejezési eszközt is túléli.

A kiállítás tárgyai: festett kartonok, mértanilag élesen körülhatárolt szabályos színsíkok, szögletek és kerekségek. Egyes helyeken nem síkszerű, hanem térbeli a hatás. Egyes «képarchitektúrák» csendesek és nyugodtak, mások pajzánul ficánkolnak. Egyes olajfestékkel borított síkokon hullámpapirsávok (amilyenbe villanykörtét csomagolnak). Elárulom: rendetlenül kivágott hullámpapirsávok. Barnás szürkeségük, egyenletes sávos árnyékuk kellemes dekoratív hatást ér el a pirosak és kékek harsogó akkordjába ágyazottan. Továbbá: faragott fadarabokból összeszerkesztett architektúrák, homorulatok, domborulatok, szögletek, melyek úgy tolongnak egymás hegyén-hátán, mint a pánikba hajtott tömeg a vészkijáratban. Azután a fénykép- és rajzkombinációk, modern kvodlibetek (csodálom, hogy ebből még nem lett társasjáték), melyek «mondanivalója» derűsen szórakoztat. Végül plakátok. Igen jó plakátok. Olyan jó plakátok, hogy komoly kapitalista cégek megvették, kinyomtatták, kiragasztották, a közönség megnézte őket és követte hívó szavukat.

Azt mondja Kassák Lajos, hogy ő nem művészetet csinál a régi értelemben, hanem úgyszólván csak felkiáltójeleket dob az embertömegek közé. Azt akarja, hogy aki képarchitektúráit nézi, az kedvet kapjon az élethez, mert egy darab harmóniában részesül. Munkái nem dekorációk, mondja, mert ha dekorációk volnának, tetszésszerint folytatódhatnának, pedig mindegyik lezárt egész. Munkái nem esztétikusak, mint az eddigi művészekéi. A valóságábrázoló vagy a valóság eszközeivel (ha még oly szerényen is) élő művészek munkáját feleslegessé teszi, mert túlszárnyalja, mert valódibb: a fénykép. - Kell-e ellenérv? Mondjuk-e, hogy az, ami Kassák «architektúráiban» mindenek ellenére megkap, az a tiszta esztétikum, az a kellemes, az erőteljesen szép egy mozzanata? Mondjuk-e, hogy a kellemesnek és erőteljesen szépnek e mozzanatai azonban túlontúl sovány és szegényes táplálék ahhoz, hogy az életigenlés felkiáltójele legyenek? Mondjuk-e, hogy ezt az egyetlen pozitív értéket, az esztétikusan kellemeset, csak az érzi kicsillámlani Kassák képarchitektúráiból, aki keresztülrágta magát az összes isták elefántcsonttornyait egymástól elválasztó kásahegyeken; aki hozzászokott ahhoz, hogy az izmusak mesterséges akadályokkal torlaszolják el mondókájukat, hogy nehezebb legyen kitalálni; aki rutinos kiállításlátogató és doktrinanyelő és néha gyávaságig menő jóindulatában magához ölel minden mesterségesen elrejtett emberi értéket? Szóval mondjuk-e azt, hogy Kassák képarchitektúrája a kevés beavatottnak okozhat csak némi örömet, a tömegek számára azonban örökre közömbös marad? És utaljunk-e arra, hogy ezeknek a képarchitektúráknak az építéshez vajmi kevés közük és részben ami érdekes bennük - a villanykörtecsomagolópapir és a faragott fadarabkák - az ugyanoly koketten ötletszerű, mint a szépségflastrom a puderes hölgy ajakszöglete fölött?

Szégyenlem magam, hogy Kassák Lajossal, akinek művészegyéniségét oly magasan látom, ily fölényeskedőn szállok perbe. Nem is miatta teszem, mert az a játék neki meg nem árt. De teszem azok miatt, akik kilógó nyelvvel loholnak a doktrinák elérhetetlen tartalmai után és jobbrahivatott energiájukat az áhítozott szellemi mártiromság kedvéért terméketlenül veszni hagyják.