Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 6. szám
Ha a hótlan, csupasz földek
Hóvirágtól tündökölnek
S aranyszemű kankalinok
Látnak, mélyein a völgynek,
Könnyű kalapod megett
Mosolyogni tégedet -
Tégedet, kivel szaladva
Megyek majd ki a szabadba,
Kezed kezemben, úgy lépünk
Karjainkat lóbálgatva
És folyton csak kacagunk
És örülünk hogy - vagyunk;
Be jó lesz akkor vígadva
Gondolni télre, viharra
S testedtől átfűlt ruhádnak
Illatától megzavarva,
És a fénytől, csendesen
Hozzád hajtani fejem!