Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 18. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Szép Ernő: ÚRI ÉS NŐI VÁDLOTTAK
Nádas Sándor könyve

Egy bokréta szerencsétlenség: gyilkosság, lopás, orgazdaság, testi és lelki sértések. Nádas Sándor úr eljár a törvényszékre meg a járásbírósági tárgyalásokra.

Meg elmegy a könyv szerzője a hét és kilenc kerület szobakonyháiba és kvártélyaira, ott döglődnek a legszegényebb szegények. Megírja őket.

Tán azt hiszi, lefújják a délutáni tenniszversenyt, főhercegék, mágnások, gazdag kisasszonyok mind odaszaladnak a szenvedőkhöz, térdre esni előttük.

Olyanformán érzi az ember a szívét, akárcsak a mellényzsebbe a normális zsebóra helyett az a nagy Doxa tevődött volna, amilyent a mozdonyvezetők használnak.

Megsejti az ember, hogy a csillagok mosolya felettük gáz, méreg, veszettség, halál.

Kérem ne gondolják, annyit lehet mulatni ebben az eredeti kis könyvben. Belebele vihog az ember az olvasásba. Fényesen kiszolgál bennünket az emberi szerencsétlenség, fényesen kérem. A legjobb pofák ezek a tolvajok, ezek a betörők, ezek az elhanyagolt lelkű verekedők, veszekedők, mind ezek az orgazdák és beidézett tanuk. Mintha csak azok a remek orosz szinészek játszanának itt járásbírósági tárgyalásokat.

Nádas úr olyan gusztussal ír, úgy nekiesve, mint aki bokszol vagy nem tudom mit űz. Olyan mint az izgatott riporter, aki két cigarettet szívna egyszerre. Szeretném ha többet adna a nyelvre, már mint a stilisztikára; dehát ez csak az én mániám; szégyellek is itt nem tudom miféle törvényekkel előállani, mikor a szememre hányja valaki ezeket a krisztustalan emberügyeket.

Hálás vagyok Nádas úrnak az élvezetemért, a szívfájdalmamért; csupa ujjságot hoz, leleteket; kémjelentéseket ad; orvosi tükre van és szívhallgatója... s tökéletes tűje, lemeze: fölvette a szegénység művészeinek a hangját, mint a His Masters Voice a Fleta hangját, meg azokét a messzimessziről, erdők alól hallatszó bús és bohóc néger kórusokat.