Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 3. szám · / · FILM-FIGYELŐ

Hevesy Iván: ISMERETLEN KATONA

Az amerikai film évek óta tartó szüzséválságának és témasablonokba való megfeneklésének egyik legjellemzőbb tünete az, hogy ha az eddigi témakörbe egy kis új motivumot tudnak beledobni, akkor ez az új változat szinte szériákban özönlik ki az amerikai filmgyárak tömegmunkára berendezett studióiból. Divatba jön az új téma, amelyről természetesen hamarosan kiderül, hogy az a régi valami külső átszínezéssel vagy a megszokott motivumok átcsoportosításával. Igy láttuk az idei filmszezon első felében seregestől megjelenni azokat az amerikai filmeket, amelyeknek a meséje és bonyodalma valami mondvacsinált messaliance-probléma körül forgott, vagy például azokat, amelyekbe az orosz miliő vitt valami kis újszerüséget.

Ezeknél a téma-változatoknál mégis csak nagyobb jelentőségü a világháborúval kapcsolatos filmtémák kultusza. Az amerikaiak jó néhány évre a háború befejezése után rájöttek arra, hogy a háborúnak, mint sorsszerű erőnek belekapcsolása a drámai motivációba sokkal több hálás lehetőséget nyújt a nekik oly kedves szentimentális effektusok kiváltására, mint azok a kényszeredett fordulatok, melyeket ugyanilyen hatások kicsiholása céljából filmmeséjükbe beleerőszakolnak. El kell ismerni, hogy ez az új szüzsédivat néhány komoly eredménnyel gazdagította az amerikai filmet. Nagyobb szabású háborús filmjeik közül «A két bakancsos» humoros zsánerben, «A nagy Parádé» és «A fekete angyal» tragikusabb árnyalatokkal az idei amerikai filmprodukció kiemelkedő darabjai voltak.

Bizonyos szempontból mind a hármat felülmúlja a most bemutatott «Ismeretlen katona», amelynek rendezőjét nem árulja el a filmszalag, hanem csak azt, hogy «Cecil B. de Mille produkció», ami azonban csak annyit jelent, hogy az önállóan dolgozó filmrendezőknek az a kereskedelmi egyesülése hozza forgalomba a filmet, amelynek élén Cecil B. de Mille áll. A rendező nevének elhagyása, amint azt már több esetben megfigyelhettük, hasonló produkcióju filmeknél, kétségtelenül megtévesztési szándékkal történt. Hogy a magyar közönség, amely nem ismeri a pontos különbséget a «directed» és a «produced» kifejezések között az higyje, hogy a «nagy» Cecil B. de Mille filmjét látja a vásznon.

De hát nem ez a fontos, hanem az, hogy az «Ismeretlen katona», amerikai mértékkel mérve, kitünő és hatásos film. A Nagy parádé talán jobban volt megrendezve és talán a háborút is jobban érzékeltette, de az «Ismeretlen katona» koncepciója sokkal mélyebb, sokkal megragadóbb, drámai explikációjában telítve ünnepélyes pátosszal és a szentimentalizmusnak olyan erejével, amelyet azon a ponton, azok után az előkészítések után kénytelenek vagyunk érzelmileg elfogadni és konstatálni, hogy a naiv és hatástvadászó amerikai érzelmesség néha le tud nyúlni az emberi lélek mélységeibe is.

Ezt a drámai clout elsősorban a rendezés filmszerü és képszerü eszközei teremtették meg és a szereplőknek csak az volt a feladatuk, hogy ezekbe a hatáslehetőségekbe teljesen átolvadjanak. Ugyancsak ezt a főcélt segítették a filmszalag precizen és jól egybehangzó magyar felírásai, amelyeknek szerzője Radó István.