Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám

GENIUS
1920-1926

A célok és elvek, amelyeket a Genius megindulásakor maga elé tűzött s amelyekhez fennállásának hat esztendeje során mindenkor igazodott, lényegükben azonosak a célokkal és elvekkel, amelyeket a most húszesztendős Nyugat húsz esztendőn keresztül magáénak vallott: Az üzleti érdekek másodrendüvé fokozása mellett a lehető legteljesebben megfelelni a század diktálta irodalmi feladatnak: hidat építeni múlt és jelen, magyar kultúra és európai kultúra között.

Az elsőnek azzal iparkodott megfelelni, hogy fennállásának mindjárt legelső idejében kiadta egész teljességében annak a két magyar klasszikusnak munkáit, akik az időbeli messzibb messzeség ellenére egyenesebb ősei, közvetlenebb megindítói, elevenebben hatóbb éltető forrásai voltak az Ady hozta nagy magyar irodalmi föllendülésnek, mint e föllendülést közvetlenül megelőző kornak költői - hozzáférhetővé tette a magyar közönség számára Balassa Bálint és Csokonai Vitéz Mihály költészetének szépségeit.

A második feladatnak a külföld addigelé figyelemre kevésbbé méltatott, bárha nagyon is figyelemreméltó klasszikusainak megszólaltatásával felelt meg. Az európai irodalmak világszerte népszerű nagyságait szinte egytől-egyig megszólaltatták már nyelvünkön Nagymagyarország kiadói, de a feladatot: megszólaltatni Georges Meredith-hez, Char les Reade-hez hasonló, olvasásközben feltétlen elmélyedést igénylő, következőleg kisebb, mert választékosabb izlésű olvasóközönség számára való íróóriásokat, avagy magyarra fordíttatni egy Flaubert-nek egy Dosztojevszkij-nek olyan kevésbbé népszerü és kevésbbé ösmert remekeit, amilyenek a Bouvard és Pécuchet vagy a Siheder vagy a Sztjepancsikovó és lakósai: ezt a feladatot Csonkamagyarországnak ez a kezdő könyvkiadóvállalata merte elvégezni elsőnek.

Mindezekben a Genius a Nyugattal azonos célokért és a Nyugattal azonos elvek alapján harcolt. Nem bízta egyetlen műnek fordítását sem kontár kézre, hanem féltő gonddal és tőle telhető minden áldozattal iparkodott a világirodalom legnagyobbjainak nyelvünkön való megszólaltatására napjaink legnagyobb stilisztáit, egy Babits Mihály-t, egy Tóth Árpád-ot (Meredith), egy Király György-öt s egy Mikes Lajos-t (Reade), egy Kosztolányi Dezső-t (Goethe, Wilde), egy Szabó Lőrinc-et (Baudelaire), egy Révay József-et (Apuleius), egy Hevesi Sándor-t (Andersen), egy Bálint Lajos-t (Wilde), egy Gyergyai Albert-et (Flaubert), egy Hajdu Henrik-et (Ibsen) stb. megnyerni. Módot és lehetőséget talált rá, hogy új, jó fordításban és teljes kiadásban tegye le közönsége kezébe egész sorát olyan műveknek, amelyek csak erőtlen, gyenge fordításokban, vagy csonka kiadásokban voltak addig hozzáférhetők. (Flaubert: Éducation sentimentale, Andersen összes meséi, Balzac: Vesztett illuziók stb.) és módot és lehetőséget talált rá, hogy németből hevenyészett fordítás helyett eredetiből fordíttasson le olyan írókat is, akik nyelvének idiomái idegenebbek a magyar fül számára a nálunk is széltében-hosszában beszélt és értett világnyelvekénél. (Ibsen: Brand, norvégből Hajdu Henrik; Lagerlöf: A számkivetett, svédből Gerely Jolán, J. Anker Larsen, dánból Ács Géza; Unamuno: Ez aztán a férfi, spanyolból Garády Viktor stb.)

És amint a Nyugattal azonos célokért s a Nyugattal azonos eszközökkel harcolt a Genius fennállásának első hat esztendejében a klasszikusok népszerűsítése terén, a Nyugattal lényegében azonos célokat és elveket vallott a modern magyar és modern külföldi irodalom népszerűsítése terén. Éber figyelemmel kisérte a külföld minden jelentős irodalmi eseményét s nem riadt vissza áldozatoktól, hogy lehetőleg már az eredeti megjelenésével egyidejüleg jelentessen meg olyan kétségtelenül rendkívüli értékű műveket, amilyenek pl. - hogy csak a legjelentősebbeket említsük - Thomas Mann: Varázshegy-e, H. G. Wells: Nagy Világtörténet-e s egy egész sor regénye, Maxim Gorkij: Artamónovok-ja. Elsőnek s az eredeti megjelenésével csaknem egyidejűleg ismertette meg a magyar közönséget André Baillon, Francis Carco, Jean Cocteau, Joseph Conrad, Claude Farrére, Paul Géraldy, Elsa Lindberg-Dovlette stb. műveivel, elsőnek irányította rá a figyelmet a háborúutáni magyar irodalom új nevei közül Miklós Jenő, Rab Gusztáv és Zsolt Béla nevére.

Valamennyi feladata közül rajta kivül álló okokból éveken keresztül a legkevésbé annak a feladatának tudott megfelelni, hogy az élő magyar irodalom legnagyobb tehetségeit táborába gyüjtse. Azok az írók, akik elindulása pillanatában is ragyogó csillagzatai voltak már a magyar irodalom egének, jórészt életük fogytáig vagy legalább is hosszú időre kötve voltak már a maguk régi kiadóihoz. A Geniusnak csak a jövő bontakozó csillagképei s a még állandó kiadóra nem talált vagy találni nem akart magányos bolygók közt volt módjában munkatársakat toborozni. A hatodik esztendő meghozta e tekintetben is az előző ötben jórészt hasztalan sóvárgott eredményt, s e pillanatban a Genius egyéb teljesítményeihez immár Földi Mihály egy regényének (Mámorosak), Hatvany Lajos egy regényciklusának (Urak és emberek), Kosztolányi Dezső két remekbe írt regényének (a németül is nagy sikert aratott Véres költő-nek és a még ennél is nagyobb sikernek elébe néző Édes Anná-nak) és Szabó Dezső összes műveinek kiadása sorakozik.

Amilyen gonddal állította össze mindenkor a Genius kiadói programmját, ép olyan gondot fordított kiadványainak külső kiállítására is. Joggal állíthatni, hogy a szép könyv kultuszát, amely a vesztett háború okozta mostoha gazdasági viszonyok közepette éppen megindulásának esztendejében hanyatlott alá leginkább a csonka hazában, ennek a vállalatnak követésre késztő példája állította helyre Magyarországon. Papiranyag, tipográfia, fűzés- és kötés technika tekintetében mindenre kiterjedő gond, ízlés és nem utolsó sorban áldozatkészség jellemzi legegyszerűbb kiadványait is, nem is szólva a bibliofilek részére korlátolt példányszámban készült amatőrkiadványairól, amelyeknek külső köntösét a betűtipus és papiranyag megválasztásától kezdve a könyvdíszeken, illusztrációkon keresztül az előzékpapir, kötés, aranyozás legaprólékosabb részleteiig művészek álmodták remekbe. Ezen a téren a Genius egy jelentős lépéssel továbbment, mint ameddig a magyar könyvkiadás előtte valaha is eljutott, s hogy példának csak a legjelentősebbeket idézzük, Puskin Anyegin-jének, Assisi Szent Ferenc Fioretti-jének, Goethe Napló-jának amatőrkiadásaival nemcsak itthon, de londoni, párizsi könyvművészeti kiállításokon is általános elismerést aratott.

Hat esztendő munkája során mintegy háromszáz kiadvánnyal gazdagította ez a vállalat irodalmunkat, s mert a háromszáznak mindegyike egy-egy jelentős alkatrésze a hídnak, amelynek építését húsz évvel ezelőtt a Nyugat kezdte meg, ez a szám értékét is, mértékét is jelzi a Genius munkásságának.