Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 21. szám · / · Jancsó Béla: Zsigmond báró

Jancsó Béla: Zsigmond báró
I.

Mióta Bécsből hazajött, már vívta első harcait az Erdélyi Híradóban a közöny és unalom, a "lelkek síri csendje" ellen.

"...Csak élet, csak mozgás, mely ha eleinte tévirányt veszen is, de útbaigazul! Csak e kora vénhedés ne, csak e síri csend ne!"

A mai vezércikk nehezen születik. Fáradtan teszi le a tollat. Lehunyt szeme mögött végigfut élete...

...A szülői ház...A szenvedélyes vagyongyűjtő apa...Gyűlölködő mostohatestvérek...Az apa vasakarata tartja csak az egyensúlyt...Halála után nyílt családi harc, erőszak...Anyja heroikus jósága, amint tűr és mentene nekik...

Őbenne mind a két lélek...

...Félszeg diákság Enyeden...Főúri név és nyomor...Nagy menekülés a könyvekbe. A szellem nyíló szárnyai...barátok, játék nélkül mert ügyetlen és büszke.

...Vásárhely...Első seb a társat kereső lelken...

...Bécs...Kultúra és fény...Világáramlatok, fény alatt bűnök...A német irodalom varázsa...Színház...Társaság...Csak társ nem...Az orvosi egyetem...Boncolás. A művészet is olyan, mint a bonctan: a felület alatt az élet mozgató szerkezetét kutatja...

Ez végre biztos pont...Az egyensúly sivár. De egyensúly...

Vasakarat és ész az úr...A lelket védi a zárkózottság, s a tettetés álarca...Alatta?...Sebekkel, egyedül...De élete kormánya a kezében!

Most itt, Kolozsvárt, hol "züllött világnézetű ifjak és vének gondtalanul mulatnak a nemzeti élet veszedelmes aknái fölött..."

Felsóhajt, s komoran írja a vezércikkbe:

"...Nép és magános sorsában az eseményeket kérlelhetetlen nemezis szövi s azon gyémántabroncsnak, mely az emberiséget polgári társaságokban egyesíti, körirata: ki bűnt vet, kárhozatot arat..."