Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 19. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Alkalay Ödön: Az új Faust
A Deutsches Volkstheater bemutatója

A Deutsches Volkstheater kísérletet tett arra, mint lehetne a Faust mindkét részét egy estén előadni.

Alapjában véve azon kell csodálkozni, hogy ez a kísérlet már jóval régebben nem történt meg. Még nem is olyan régen magának a második résznek az előadása ment kísérletszámba, később az első és második résznek egymás után következő két estén való előadása, és most mindkét résznek az előadása egy estén.

Maga a gondolat kétségtelenül helyes. Az első rész szokványos előadásain azt látjuk, hogy isten belemegy az ördöggel való fogadásba, aki azt állítja, hogy doktor Faustot képes eltéríteni az igaz útról. Maga Faust elégedetlen kutatásai reménytelenségével, létének egyoldalúságával is. Mindent kikutatni, a legmagasabbat és legmélyebbet átélni - ezért köt az ördöggel paktumot. Faust: a minden kikutatásának, a minden átélésének szimbóluma. Ahogyan Goethe érdeklődése átfogja a mindenséget, úgy fogja át Faust érdeklődése is.

És mit él át Faust az első részben? Szerelmet, vágyat, hibát, akaratlan bűnt és irtózatos bűnhődést, - vagy a legáltalánosabb, legérthetőbb, legmindennapibb élményeket. Milyen irtózatosan bűnhődik szegény Gretchen, mert nem képes szerelmi ösztönének ellenállni. Engedelmeskedik a természetnek és hibába, bűnbe keveredik.

A legerősebb élmény, de az első ifjúkori élmény, nem specifikusan fausti élmény. Az első rész Gretchen tragédiája, nem pedig a Faust-misztérium.

A Faust-misztériumot a további élmények adják. Mit kíván Faust Mefisztótól szerelmi vágyának beteljesedése után? Valami valódi és specifikusan goetheit. Valami hatalmasat. Egy nem létező világba, egy elmúlt világba való behatolást, abba, mely Goethének a legszebb volt: a klasszikus Görögország világába: Faust azt kívánja, hogy tökéletesen egybeolvadjon evvel a világgal.

Ez az élmény már nincs megmarkolhatóan, érzéki és költői erővel ábrázolva, mint az első: az első rész stílusa költői-realisztikus. A Heléna-élmény stílusa történelmi-szimbolikus, - hogy Heléna a szépséget és Görögországot jelenti, hogy Heléna és Faust házassága: a görög szépségnek a modern kutató szellemmel való egybeolvadását jelenti: - hogy általában minden még valami mást is jelent azonkívül, mint amit mond és hogy ez a másik jelentés a fontosabbik, hogy ez a másik sokféleképpen magyarázható, - ez az, ami a két résznek az együttjátszását oly rendkívül megnehezíti: az első rész a naiv közönséghez, a néphez szól; a Heléna-élmény (nem annyira önmagában véve, mint inkább az ábrázolás formája miatt) az avatottakhoz.

Népszerűbben van formulázva a harmadik élmény: Faust harca a természettel, az a törekvése, hogy uralma alá hajtsa és megnemesítse a természetet. És a legnagyobb élmény: hogy végre megelégedésre lel ennek a reális törekvésnek a beteljesedésében. Szerelmi ösztön, a múlt, a művészet, a másvilág mérhetetlen birodalmába való törekvés leküzdhetetlen ösztönök, amelyek azonban nem elégíthetnek ki bennünket: ami kielégít, az a határhoz szabott feladat és annak betöltése: a tett.

Fausttal kötött szerződés szerint Faust lelke Mefisztóé lett; de az Istennel kötött fogadást Mefisztó mégse nyerte meg, mert Isten szemében Faust nem tért le az igazi útról: "Wer immer strebend sich bemüht, den können wir erlösen."

Csak ennek az egész cselekménynek egy estén való lefolyása teszi világossá a Fausti törekvés és sors nagyságát. Csak az első rész hatalmas költői szépsége, a megszokás, a Goethe iránti tisztelet nem engedi észrevennünk, hogy ez a rész magában játszva a drámai irodalom legcsodálatosabb töredéke.

Ha tehát Mederow dr.-nak, Faust új átdolgozójának igaza is van, mikor a Gretchen-tragédia helyett a Faust-misztériumot adja, mégis, ez a vállalkozás nagy nehézségekbe ütközik és nem csoda, hogy az első nekirugaszkodásra nem sikerült. A nehézségek az első és a második rész költői stílusának különbségében rejlenek, abban, hogy a Faust-tisztelők nem nyugszanak bele szeretetükbe fogadott egyes részek kihagyásába; abban, hogy a második rész föltétlenül kommentárra szorul. A Faust-tisztelők protestálnak az ellen, hogy az első rész nem Gretchen börtönjelenetével végződik, hogy az első részben a tanítvánnyal való jelenet, Gretchen imája, a második részben a Homunkulussal való jelenet és sok más kimaradnak. (A szocialisták protestálnak például az ellen, hogy ilyen mondatokat: Die Kirche hat einen guten Magen, kihagynak.)

Az előadás némiképp misztériumszerű volt, zenével, sok kórussal és angyalénekkel, csak itt-ott zavarólag hatottak a divatos betétek. Ritmikus táncművészet és Walpurgisnacht semmi esetre se illenek össze.

Faustot az átdolgozó, Mederow dr. maga játszotta, egy fennkölt megjelenésű Faustot, egy extatikus tudóst. Schmöle (aki Molnár Vörös malmában a Burgtheaterben az ördögöt adta) sokat rontott viharos beszédtempójával, mert evvel megkisebbítette és eldurvította Mefisztót. Hedwig Keller most is, mint mindig, közvetlen volt.

Végeredményben tehát: egy figyelemre méltó kísérlet, - amely bizonyára hamarosan megtisztul a kísérlet salakjától.