Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 19. szám

Lukács László: Őszi vers tél utóján

Ősz van most és szürke madarak.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.

Nem veszett el, ami elveszett!
Messzi voltál, s mégsem elveszett.
Mennyi év röppent el, mint a perc,
Mennyi óra, mennyi könnyű perc.

Olyan messzi voltál, mint a szél,
Megindul és elakad a szél.
Reggel olyan messzi volt: közel.
Este lett. És közel a közel.

Nem igaz, hogy voltam egyedül.
Sohasem is voltam egyedül.
Valakinek szeme elkísért.
Zivatarokban is elkísért.

Ősz van most és szürke madarak.
Merre mennek most a madarak?
Keresik tán, ami elveszett?
Nem veszett el, ami elveszett.