Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 12. szám · / · A házasság "válsága"
Ha aforizmát akarok mondani: a házasság a legnagyobb áldozat, amit az ember a gyermekének hozhat. Hajlamaim ellenére aforizmával kezdem, mert az aforizma a legkényelmesebb emelőrúd, amellyel a probléma a hátára fordítható. A többit csak odavetésekben lehet itt elmondani.
Minden aforizmában elferdül egy kicsit az igazság a fordulatosság irányában; tudniillik az áldozat az "ideális" házasság volna, a vallásos dogma szerinti, holtomiglan-holtodiglan tartó hűség. A gyermek csak az ideális házasságban fejlődhet ideálisan és minden, ami az örök hűség rovására megy, a megszületett gyermek rovására megy. A fejlődés és a belőle származó etika csak a gyermekkel törődik és fütyül a szülők önző lelki diszpozíciójára, amely a földi létnek az élő gyermeken kívül eső örömeire irányul. A fejlődés, az isteni parancs előírja: Légy boldog a házasságban. Ha nem vagy boldog, az csak neked baj. Az isteni parancsban azonban az is benne van, hogy úgy mondjam, a sorok között: De ha annyira boldogtalan vagy, hogy a gyermek nyugodt fejlődésének is árt boldogtalanságod, akkor ördög bánja, szemet hunyok. Lehetne így is mondani: a hűség parancsa a megszületett gyermek előjoga a megszületni kívánó gyermekkel szemben. De ha a szülőkben olyan erős az egyéb élet utáni vágy, a még el nem fáradt termelő erő oly mértékben kívánja a más emberrel való produkálást, hogy ez a vágy, ez a kívánság szétvetéssel fenyegeti a házat, amelyben az élő gyermek nevelődik, akkor inkább nyíljon a szelep, jöjjön a levegő, akkor inkább edződjék a gyermek az élet léghuzatában. Hogy aztán az a másik, megszületni kívánó gyermek valóban megszületik-e, vagy benne marad a meddő szerelem kielégülésében, az már gazdasági kérdés.
Itt vagyunk a gazdasági kérdésnél, egyben annál a kérdésnél, hogy ha ezt az akadémikusnak látszó elméletet letesszük a földre, tud-e járni?
A házasság jelenlegi válsága kizárólag a gazdasági válság egyik, mondhatjuk legfontosabb tünete. Minden korok gazdasági helyzete azt diktálta, hogy csak annyi gyermek születik, amennyinek kilátása van rá, (kilátása és nem lehetősége) hogy meg tud élni. A mai gonosz gazdasági válságban csökken az újszülöttek száma (a gyermek ma luxus vagy könnyelműség), nem tudok pontos statisztikai adatokat, de a mai modern életben elképzelhetetlen a régiek nyugodt, bőséges gyermekáldása. A kevesebb gyermek, a több gond fenyegeti a már meglévő házasságok elfogadott erkölcsi alapját. Az egy-kétgyermekes anyának testisége és lelkisége nincs kielégítve; minél meddőbb a szerelem, annál több a probléma. Biztosra veszem, hogy a nyolc-tízgyermekes anya nem lehet "meg nem értett asszony". A házasságnak a lelki beállítottsága a nyugodtabb életstandardon és a természetes gyermekszaporulaton alapszik: ha ezek veszendőben vannak, akkor veszendőben van a házibéke.
Hogy áll a férfihűség és hogy a nőihűség ebben a gazdaságilag felidézett válságban? A férfihűség mindig rosszabbul állott. A régi tétel: a férfi inkább poligám, a nő inkább monogám természetű. Fiziológiai célszerűség szerint: az anyaság kilenc hónapja alatt nem lehet meddőségre kárhoztatni a férfit, hiszen a természet a minél nagyobb szaporaságra törekszik. A magántulajdonon alapuló házasság az eltartott és öröklő gyermek származásának biztossága végett száz százalékban megkívánja a női hűséget. A valóság pedig az, hogy mindezek indokolások, komoly szükségszerűségek, de az indokolt és szükségszerű hűséget mindig a férfi parancsolta abszolút hatalommal. A nőnek százszázalékosan, magának több-kevesebb százalék eredménnyel. Mert férfiban és nőben egyformán van meg természettől fogva a poligám hajlandóság, a különbség csak az, hogy a nő kénytelen, tehát hajlamos a nagyobb áldozatra hűség tekintetében a gyermekéért. A férfi volt mindig a korlátlan úr és mint ilyennek inkább maga felé hajlott a keze, különösen azáltal, hogy a természeti és társadalmi körülmények is a javára szóltak.
Minél nehezebb, szenvedésesebb a korszak, amelyben élünk, annál brutálisabban jelentkezik a férfinak a korlátlan urasága. Ha rosszak a gazdasági viszonyok, ha nehéz a megélhetés, akkor a férfi könyökkel löki félre a nőt, az erősebb jogán, mint mikor égő házból menekülnek az emberek. A férfi udvarias, de sohasem önzetlenül áldozatkész a nővel szemben, még ha a divatos, kényszerített udvariasság néha a legnagyobb áldozathoz is vezet. Ha nehéz a megélhetés, a férfi nem házasodik - mindenesetre sokkal könnyebben mond le a házaséletről, mint a nő -, igyekszik szerelmi igényeit, ha nagyobb fáradozással is, házasság nélkül kielégíteni, csak akkor nősül, ha a nagyon szeretett nőt nem tudja másképpen megkapni, vagy pedig - megtalálja számítását. A nő kénytelen pénzt hozni a házasságba, exisztenciát nyújtani a férfinak. A nők nagyobb létszáma is megkönnyíti a férfi dolgát. A pártában maradt nők tömege kénytelen kiharcolni mint "vívmányt", az emancipációt, a férfi mint hím nem sokat törődik vele, a nők csináljanak, amit akarnak, a nő még nem komoly konkurens a kenyérkereső pályákon, viszont szexuális tekintetben az emancipáció még jobban a férfi malmára hajtja a vizet. Itt a szabadszerelem, a férfinak még könnyebb a házasság nélkül való élet. Ha mégis létrejönnek szerelmi házasságok, azoknak kilenctized része a nő erőltetése vagy ravaszkodása folytán jön létre. Az ilyen esetek legnagyobb részében a férfi társadalmi kényszer hatása alatt veszi feleségül az "imádott" nőt: egyrészt a nő forgatja ravaszul ezt a társadalmi kényszert, másik - legnagyobb részt a társadalmi kényszer férfit jelent a háttérben, az imádott nő apját vagy bátyját, vagy a nő társaságának férfitagjait. A férfinak a nőhöz való viszonyában igen sokszor döntő a férfinak a férfiakhoz való viszonya, ami nagyobb korrektséget, a kötelezettségek fair elismerését és betartását jelenti. A nők helyzete önálló megélhetéssel, emancipációval, szabadszerelemmel együtt a kutyának való, de nőnek lenni nem könnyű dolog, a nő mindig többet szenvedett, mint a férfi, a szenvedés fejleszti az embert és itt van a nagy elégtétel: a nő finomabb eredmény, mint a férfi. Hogy is van az a zsidó imádság? "Hálát adok neked, Istenem, hogy nem nőnek teremtettél."
Mindez pedig megint csak azért, mert: kevesebb gyermeknek van kilátása a megélhetésre, tehát kevesebb gyermek jön a világra. A házasság válsága innen indul: Ha nem tudunk ennyien megélni, akkor - függetlenül minden más megoldástól - éljünk kevesebben. A kevesebb gyermek a gazdasági válság enyhülését jelenti - a jövőben, a gazdasági válság enyhülése normálisabb helyzetbe hozza a házasságot, a normálisabb házasság megint több gyermeket jelent és így megy ez a kör: az emberiség nagyszerűen kinyalja a maga sebeit. (Természetesen a gazdasági válságnak igen sok más természetes enyhülési lehetősége is van, aminek a firtatása nem ide tartozik.) A fontos azonban az, hogy egy-két nemzetségnek a rendesnél nagyobb szenvedése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a házasságot, ezt a súlyos idők által kipróbált, relatíve legjobb életformát gyökeresen reformálni kellene. A házasság úgy kell az embernek, mint teszem, a keze, még akkor is, ha a mai emberek legnagyobb része valami járványos kézizombénulásban szenved. Igaz, hogy nőemancipáció még nem igen volt eddig, de nem volt repülőgép sem és rádió sem. Már pedig hitem szerint az ember inkább összetöri a repülőgépet és a rádiót, semmint lemondjon a házasságról.
A meglevő házasságokban a kevesebb gyermek és a házasságon kívül élő emberek, különösen nők nagyobb tömegének hatása idézi elő a lelki felfordulást. (Itt aztán, lelki terepen, inkább regényt tudnék írni, mint fejtegetést.)
A technika forradalmi fejlődésének dinamikája nemcsak az általa okozott gazdasági válságon keresztül, hanem közvetlenül is támadja az emberi élet lelki berendezkedését és abban a legfontosabbat, a házasságot. A gyors közlekedés, ami szétrángatja az atavisztikusan egyhelyben éléshez idegzett embereket, a nagy városok erdeje, amely szemérmetlenül tárja búvóhelyeit a változatos szerelem számára, a megosztás által egyhangúvá vált munka, amely nem köti le, hanem az erotika és szerencsejáték mezőire tereli az embernek változatosabb, kalandosabb életre berendezett fantáziáját, ezek és sok más destruálják a szerelem és a házasság elfogadott erkölcseit a modern életben. Nagy hiba volna itt meg nem látni a reakció szükséges elkövetkezését, hanem csak a modern élet dinamikájától elkábított fővel azt vélni, hogy az évezredek alatt lassan fejlődő emberi lélek néhány évtized alatt engedelmesen aláfekszik a gőzgép kerekei alá és átalakul szabályos, mértani figurává, ahogy a technikai fejlődés megkívánja. Biztos, hogy változik a lélek is, de még biztosabb, hogy legnagyobb mértékben keresztülviszi a maga reakcióját és a maga szükségessége szerint alakítja vissza a modern élet berendezkedését. Az emberiség organizmus, amelynek nincs tanult orvosa, organizmus, amely megtalálja a maga gyógyszerét minden orvosai ellenére.
A reakció, a természetes, egészséges reakció itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk. Érdekes napjainkban, hogy a legkevésbé látják ezt az öregek, mert az ő gondolkozásuk még a technikai fejlődés friss, részegült hőskorába rögződött bele. A reakciót ma a fiatalság hozza, ez mutatja, hogy az egészséges és természetes. Nem beszélek itt a felburjánzó lelki és vallásos szekták aszkéta törekvéseiről (biztos, hogy azokból is kijön valami), csak a reakciónak egyik nemes, kézzelfogható megnyilvánulását említem: a sportot, az egészséges testkultusz hatalmas terjedését, amely a fiatalság diadalmas védekezése a modern élet gépszerűsége ellen. Lehet, hogy az egészséges, sportoló fiatalember még a modernisták házasságreform-elméletét szajkózza, nem baj: a szerelmi élete már természetesebb, a házassága - ha gazdaságilag is lehetséges - egészségesebb lesz.
Sokkal többet kellene erről írni, több hely, több idő kellene.
(Kassa)