Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 9. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő
A pesti filmszínházak műsorain az idei szezonban egyre gyakrabban bukkannak fel amerikai rajzolt trükkfilmek, az ún. "Inkwell Comedy"-k. Főhősük néha egy kis cica, leggyakrabban azonban egy pojácaszerű mulatságos kis figura: Koko vagy Tinta Matyi. Öt-tízperces történeteket játszanak végig és ezekben a történetekben éppenúgy, mint Tinta Matyi játékában, a komikumnak valami egészen újszerű és nagyon originális formája van kialakulóban.
A Tinta Matyi kiömlő tintatócsából kel életre, gyors mozgású toll rajza, fürge varrótű varrja, vagy egymásután leírt 13-asokból ugrik össze. Játékának tempója hallatlan eleven, arcjátékának skálája meglehetősen kicsi ugyan, mert majdnem mindig a kíváncsiság, meglepetés, ijedelem és öröm érzésének primitív kifejezése körül forog, azonban éppen ez a primitív mimika adja meg ezeknek a filmeknek pregnáns humorát és kedves játékosságát.
Miután nem a valóság fotográfiái az Inkwell Comedy-k, hanem egy művész képzelete hozza létre őket, meséjük szabadabb, mint akármilyen fotografált filmé, motívumaik pedig valamennyien a fantázia országában születnek meg.
Az Inkwell Comedy-k radikálisan új lehetőségét jelentik a filmnek és egyúttal új művészi műfajlehetőséget kínálnak, egy új műfajét, amely érdekesen egyesíti magában az ábrándozó művészetnek és a mozgó drámai művészetnek kifejezési eszközeit. Ha ezek az Inkwell Comedy-k egyszer hivatott nagy művészek keze alól fognak kikerülni, sokkal többek lehetnek, mint szórakoztató műsortöltelékek és nemcsak újszerűségében, hanem művész értékben is beláthatatlan eredmények felé fejlődhetnek.
Az Inkwell Comedy egészen új kifejezési lehetőség és éppen azért kitűnő példa arra, hogy a legradikálisabban új is, régi gyökerekre vezetheti vissza eredetét. Az Inkwell Comedy-nek háromágú gyökere van: a bábjáték, a karikatúra és a burleszk.
Az Inkwell Comedy hőse, a Tinta Matyi, mindig a nézők szemei előtt születik meg alkotójának, a rajzolónak ujjai közül. És ez a Megalkotója mindvégig ura, parancsolója és sorsának intézője marad. A viszony közöttük olyan szoros, mint szülő és gyermeke között. Egyszer a rajztáblán ugrándozó kis Tinta Matyi rakoncátlankodik és beleharap a rajzoló ujjába. Ennél közvetlenebb, bensőségesebb és emberibb reláció Művész és Alkotása között igazán el sem képzelhető.