Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 6. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő · / · Hevesy Iván: Charlie Chaplin: Aranyláz

Hevesy Iván: Charlie Chaplin: Aranyláz
1. Chaplin küldetése

Azért jöttem, hogy megnevettessem a szenvedőket - mondta Charlie Chaplin, akinek küzdelemteljes fiatalságában, Párizs zugkocsmáiban és London nyomornegyedében, a Whitechapelben bőséges alkalma nyílott az emberi szenvedés megismerésére. És jött Chaplin, a burleszk fejedelme, "Őfelsége a humor királya", jött Chaplin, aki akkor volt legbüszkébb, amikor hírül vitték neki, hogy Sanghaiban ő volt az egyetlen, akinek megjelenése a legutolsó zugmozik vásznán nevetésre tudta csiklandozni a kulik félállati, mindennel tompa közönyű tömegét.

Jött Chaplin és kacagott a földkerekség. De ő a burleszkben egyebet is akart, mint nevettetni. Meg akarta mutatni az embernek az embert, a mai embert önmagának és meg akarta mutatni, hogy az elnyomottnak folytonos küzdés az élete, de ebben a küzdésben sohasem szabad kétségbeesnie, mert a szenvedőnek, az elnyomottnak a küzdelme az egyedüli úr, amely az ember tökéletesedése felé vezet.

Ezt akarta megmutatni és megalkotta magából a burleszkek Chaplinjét, azt a különös figurát, amely külsejében az Ember torz grimasza, a nyomorúságnak és az örömökből kivetettségnek tragikomikus maskarája. De a rongyok közül az egyszerű tiszta és hívő ember meleg pillantása néz felénk, gyermeki és hűséges szeméből az emberi lélek örökös, kiirthatatlan bizakodása sugárzik. Mozdulatai, cselekedetei sajátságos módon vannak ellentétekből összegyúrva: ügyes és fürge csetlés-botlásból, életrevaló élhetetlenségből, gyámoltalan ravaszságból. Hasonlóan ellentmondást tükröz egész lénye, telve valami finoman rejtett, mélységes szomorúsággal és mégis telve a boldogságkeresés erős optimizmusával.

A bukásból mindig talpra állni, a romokból mindig újjáépítkezni, mindent százszor újrakezdeni, sohasem csüggedni, soha kétségbe nem esni: ez ennek a szomorú, optimista Chaplinnek a tanítása. Aki erősen hisz és nagyon tud bízni, az soha el nem veszhet, azt védi a Végzet és a vak mélységek fölött is az Isten Tenyere tartja.

De Chaplin úgy érezte, hogy a nevető emberiség nem látta meg ezt az elrejtett tanítást és nem értette meg igazán a burleszkek Chaplinjét, akiben csak a mulatságos bohócot látta. És ekkor Chaplin merész és zseniális gondolatra jutott. Elhatározta, hogy azt a figurát, aki a burleszknek valóságból és fantáziából, realitásból és irrealitásból összeszőtt világában született meg, a burleszkből átviszi a rideg és igaz csak-valóságba.

Az elhatározást tettek követték: írt, rendezett, játszott és a tettek gyümölcse az: Aranyláz.