Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő · / · Kosztolányi Dezső: Pirandello

Kosztolányi Dezső: Pirandello
II.

Mi viszont egy renaissance-kori, hajdan magasztalt kalandos krónikát olvasva így szólnánk: "Sok minden esik meg itt, de a merőben külsőséges csapongás fáraszt."

A drámáról nyilván ekképp nyilatkoznánk: "Zsúfolt és kötött, olyan egyoldalú igazságot hangsúlyoz, mely vitatható, s olyan erkölcsöt, melyben nem tudunk hinni."

Nekünk szintén igazunk lenne, a magunk szempontjából.

Mi is történt azóta? Érdeklődésünk majdnem teljesen áttevődött a lelki életre. Ma már nem képesek lekötni bennünket a történések könnyen kimeríthető variációi, permutációi, kombinációi. Inkább az izgat, hogy e történések miképp tükröződnek szellemünk hullámos, mozgó felszínén, mely a lehetőségek végtelenségét ígéri. Másrészt hitünk megrendült mindenben, az emberi erkölcsben is, melynek viszonylagos volta napról-napra jobban fölötlik. Hiányzik jótékony elfogultságunk. Nincsenek korlátaink, melyekbe megfogózhatnánk.