Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 21. szám · / · Surányi Miklós: Gyönyörűm!

Surányi Miklós: Gyönyörűm!
II.

- Láttad szegény Terézt?

- Borzasztó.

- Azt hiszem, vége a gyönyörű regénynek.

- Egészen bizonyos. Teréz nagyon szép lány volt és a báró nagyon szerette őt. Ezen nem lehet vitatkozni. De most...

- No, szó fér a dologhoz. A báró bizony sokat érdeklődött más irányban is. Adél is nagyon tetszett neki.

- Futó kis kaland volt.

- Biztosan tudod?

- Vagy még annyi sem talán.

- A báró nálam is megpróbálkozott.

- Teréz idejében?

- Teréz már akkor a báró villájában lakott...

- És?

- Csak nem gondolod?

- Ajánlatot tett?

- Nem mondom. De túlságosan sokat foglalkozott velem.

- De Teréz hű volt a báróhoz.

- Teréz kissé szimpla lélek volt teljes életében. Valóságos kis bajadér. Egy gyönyörű, együgyű, lusta kis odaliszk.

- De megható volt a ragaszkodása. Erről legendákat meséltek.

- Csodálkozol rajta? annyi esze Teréznek is volt, hogy belássa: a testi szépsége még nem elég ahhoz, hogy örökre és teljesen elkösse egy férfi érdeklődését. Ehhez a szív és az agy zsenialitása is szükséges, vagy ennek hijján bizonyos angyali tulajdonságok, mint teszem, a tisztaság és hűség makulátlansága.

- Különben szegénykének az egész élete rettegésben és féltékenységben telt el. Tudta, hogy minden ereje és minden hatalma a szépségében van.

- Ez pedig mulandó valami.

- Ettől rettegett örökké. Végre is Teréz ágrólszakadt, árva kis teremtés s meglehetősen közepes művész volt...

- A családja kitűnő.

- Régi, kopott zsentri.

- És ügyesen festett.

- A mindennapi kenyerét sem tudta volna megkeresni vele. A báró pedig úgy tartotta, mint egy...

-...No csak folytasd... Mint egy nagyvilági kurtizánt. Ami tulajdonképpen szörnyű lealázó dolog.

- De Teréz boldog volt.

- Mert szerette a bárót.

- Szerette? Komolyan mondod ezt?

- Csak nem kételkedsz? A báró nem csak gazdag, bőkezű és szerelmes Mecénás, de pompás, eszes, nagyszerű férfi is.

- Igaz, hogy külsőre nem lehetett elképzelni gyönyörűbb emberpárt.

- De most...

- Rettenetes tragédia ez. Teréz három évig volt a báró szeretője és utána két évig betegeskedett.

- A báró meghatóan gondoskodott róla.

- A báró valóságos hérosz. Középkori lovag, regényhős...Istenem, hogy ég ilyen emberek is vannak a világon!...Nincs az a férj, aki feleségét, nincs az az apa, aki egyenetlen kislányát olyan reszkető gyengédséggel ápolná...az egész világot bejárta vele, az orvostudomány valósággal kimerült szegény kis Teréz betegségének a meggyorsításában.

- És én azt mondom, hogy jobb lett volna elpusztulnia.

- Istenem...

- Igen. Eddig is csupa félelem és reszketés volt az élete...hát mi lesz most, az Isten szerelmére? A báró végre is ember és férfi...és Teréz egy szánalomra méltó, beteg roncs.

- Még mindig csinos és érdekes.

- Annak, aki nem látta azelőtt. De a báró nem érezhet már iránta szerelmet...Nem. Az emberi természet, az élet törvényei tiltakoznak egy ilyen szerelem ellen és a báró akárhogy erőlködik is, ennek a szerelemnek vége. És Teréznek nem marad egyebe, mint az asszonyi jólét...Egy trónvesztett király fényes boldogtalansága...

- Gondolod?

- Ezt Teréz is tudja. És határtalan a kétségbeesése.