Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 19. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő · / · Karinthy Frigyes: Francé: Növények élete

Karinthy Frigyes: Francé: Növények élete
l.

A múlt század közepe felé, talán nem véletlenül Darwin és követői nagy sikerének idején, jött divatba a műfaj, amit "népszerűsített természettudomány," "népszerű ismeretterjesztés" címen ratifikált az irodalom. Eredeti feladata az lett volna, hogy a nagyközönséget, kit a szaknyelv pedantériája megfoszt a forrásművek élvezetétől, tájékoztassa a tudományos problémák fejlődéséről, időről-időre beszámoljon róluk. Az új műfaj divatja nem maradt kölcsönhatás nélkül - a nagy könyvsiker, mint a tudományos felfedezésekről szóló hírek gyors terjedésének lehetősége, a forrásművek, szakművek merev formanyelvét is magához idomította - akadtak komoly tudósok, akik a közlés és kifejezés közti döntő különbség nagy elvére ráeszmélve, szakműveiket is igyekeztek úgy megírni, hogy azt a bizonyos harmadikat, az olvasót, akkor is érdekelje, ha nem szaktudósnak, csak művelt embernek készül. (Üdvös eredmény, egy lépés a tudomány klasszikus aranykora felé, ahol a tudás nem pálya és hivatal, hanem legnemesebb kíváncsiságunk kielégülése.) A műfajok fejlődésének rendjén kétfelé szakadt az eredetileg padagógikus célzatú "népszerű tudomány" - az egyik, eredeti célját inkább megtartva, érdekfeszítő mesekönyveket kivonatolt a "valóság nagy regényéből," ahogy a természettudományt nevezi valamelyik szerző (ez az irány legmagasabb fokát s egyben hanyatlásának kezdetét Bölsche-ben éri el) - a másik, önállósulva, egészen komoly valamivé válik hovatovább, a természettudományt csak eszköznek tekintve, a természet bölcselet szolgálatában. E műfajban abszolút értékű remekművek születésének lehetősége rejlik.