Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 18. szám · / · Fülöp-Miller René: Az ismeretlen Dosztojevszkij

Fülöp-Miller René: Az ismeretlen Dosztojevszkij
Elöljáró beszéd

Már az első orosz forradalom kezdetén olyan hírek érkeztek Moszkvába, hogy Dosztojevszkijnek eladdig teljesen ismeretlen, új írásait fedezték föl. Akkoriban történt, hogy a pétervári Tudományos Akadémiának Oroszországnak egyik déli tartományából azt írta egy falusi tanító, hogy Dosztojevszkijnek bizonyos számú addig ismeretlen, jobbára szatirikus verseket tartalmazó kézirata van tulajdonában. A levélíró azzal a kéréssel fordult az Akadémiához, hogy küldjön ki a kéziratok megvizsgálására egy tudósi bizottságot, amelynek Dosztojevszkij özvegye is tagja legyen. A forradalom zűrzavarában, úgy látszik, nem méltatták kellő figyelemre ezt a híradást, lehetséges, hogy a közlés nem látszott eléggé megbízhatónak; bizonyos csak az, hogy a dologra nem vetettek ügyet és hogy azóta sem a bejelentett adatról, sem a levélíróról nem sikerült megtudni semmit.

Egy másik híradásnak, amely szintén Dosztojevszkij írásainak megtalálásáról számolt be, ugyanez lett a sorsa; a hagyaték egy részét tudniillik Grigorjevna Anna őrizte kaukázusi birtokán, egy ládában; mikor a forradalom kitört, a láda sok egyéb értékes tárggyal egyetemben eltűnt; valamelyik fosztogatás alkalmával nyilvánvalóan az egészet elhurcolták vagy megsemmisítették 1918 elején egy ismeretlen ember levelet írt Pakrovszkij Mihálynak, a helyettes közoktatásügyi népbiztosnak és arról értesítette benne, hogy annak idején ő tulajdonította el az özvegy villájából a kéziratokat, de tizenkét millió rubel és teljes büntetlenségének biztosítása fejében kész azokat a népbiztosnak átengedni. A választ a levél írója egy kaukázusi kicsi vidéki városba kérte. Pakrovszkij Mihály azt üzentette a tolvaj megadott címére, hogy a szovjet kormány méltóságán alul valónak ítéli, hogy Dosztojevszkij kéziratai végett egy kétes valakivel bocsátkozzék tárgyalásba. Az intézkedések, amiket közben a levélíró letartóztatása végett elrendeltek, reménytelenek voltak. A levélírónak még a rendőrség utasításának megérkezése előtt sikerült kéziratostól a grúzok földjére menekülnie. A vele volt kéziratok ezzel tehát elvesztetteknek voltak tekinthetők. Legutóbb azután újabb hírek érkeztek, melyeknek értelmében az elveszett láda egy grúziniai magánembernek a birtokában van.

Miközben a hatóságok Dosztojevszkij irodalmi hagyatékának még az első nyomait követték, más úton sikerült az írások legnagyobb részére ráakadni és orosz tudósok feldolgozásában a kutatás rendelkezésére bocsátani.

A kéziratok, melyeket ez idő szerint Moszkvában és Pétervárott őriznek, Dosztojevszkij második feleségének hagyatékából származnak, továbbá abból az anyagból, melyet egy Fjodorovics Fjodornak, Dosztojevszkij fiának tulajdonából való bőröndben fedeztek föl Szebasztopolban. Ami Grigorjevna Anna hagyatékát illeti, abban egyrészt olyan írásokról van szó, melyeket az özvegy még életében ajándékozott a Történelmi Múzeumnak, másrészt körülbelül huszonhárom kézirat-kötegről, melyeket az özvegy halála után egy moszkvai bank széfjében fedeztek föl. Mindezeknek az írásoknak elrendezéséhez értékes segítőkül szolgál Dosztojevszkij özvegyének leltára, amelynek ez a fölírása. "En cas de ma mort, ou d`une maladie grave." Keletkezésük időrendje szerint sorolja el benne férjének őrizetében volt minden írását. Néhány gyorsírással teleírt füzetben azonfelül Dosztojevszkij utolsó regényének tollba mondott részei és a műveihez fűzött megjegyzések is fennmaradtak.

Ami a hagyatéknak Szebasztopolban talált részét illeti, azt a helyi "Cseka" kobozta el, mikoriban Dosztojevszkij fia a forradalom éveiben arra készült, hogy Szebasztopolból Moszkvába költözzék át. Utóbb Dosztojevszkij irodalmi hagyatékának leltároztatására határozták el magukat. Moszkvában, és Lunacsarszkij népbiztosnak akkoriban sikerült visszakapnia a kéziratokat, melyekre annak idején a szebasztopoli "Cseka" tette rá a kezét; a Történelmi Múzeumban őrzött többi hagyatékhoz osztották be őket.

Ezeket az írásokat később azokkal a kéziratokkal egészítették ki, melyeket különböző magányosok, továbbá hatóságok és levéltárak a Tudományos Akadémiának, a pétervári Puskin-háznak és a Nyilvános Könyvtárnak adtak át megőrzésre. Ezekből a sok mindenfelől fáradságosan összehozott részekből került össze Dosztojevszkij hagyatéka. [*]

 

[*] A hagyaték negyedik kötete néhány hét múlva jelenik meg németül Der unbekannte Dostojewski címen. Herausgegeben von René Fülöp-Miller und Friedrich Eckstein R. Piper & Co. Verlag, München.