Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 12-13. szám · / · Figyelő · / · Hatvany Lajos: Ady versek

Hatvany Lajos: Ady versek
Várom a másikat

Végig idézem a kis verset:
Én már régen-régen úr lennék
S vagyok öreg temetőszolga.
Volt egy asszony s az életet
Rámparancsolta.

Messza van még, aki fog jönni
Hogy a varázsból kiszakasszon?
Jöjj s parancsold rám a halált
Te, másik asszony.

Ez a vers, bevallom, nem kis fejtörést adott a magyarázónak. Hiszen, hogy sikerült a verset megéreznem.

Többször idéztük már Ady vallomását, hogy mily közel volt a halálhoz és a megsemmisüléshez, amikor jött Léda s kézen fogva visszavezette az életbe. Ezt mondja a vers is. De amíg Ady prózája hálát mond Lédának ezért a jótettért, Ady verse majd hogy meg nem átkozza érte. Úr lennék, mondja Ady, ha ez az asszony nem jő, - mert aki halott az mindentől független, az, az "úr", ellenben aki él: a temető szolgája. Mikor jön majd az a másik asszony, aki halált parancsol Adyra s ki úrrá teszi ismét?

E magyarázatban föloldva a vers mesterkélt, erőltetett logikájú. Ellenben a két kis strófa így, ahogy együtt, versben van, az Ady-képzettárból vett asszociációnak minden erőltetés nélkül való egymásba zsúfolása. Igaz, hogy a vers önmagában, e képzettár ismerete nélkül nem áll meg. A művészi alkotás legyen eredeti, lehet nagyon eredeti, - de a legsajátosabb eredetiség is szavak, azaz hogy általános érvényű jegyek által szól hozzánk. Ez az általános érvényű jegy, lehet a költőnek maga teremtette, eredeti vagy akár újjászűlt alkotása is. De valahányszor a költő új szót teremt vagy pedig új értelmet ad a régi szónak, úgy kell teremtenie vagy adnia, hogy a szóhoz kötött új értelem az olvasóban rögtön nyilvánvalóvá váljék. Ez az, amit Ady elmulaszt, midőn egyszerűen leírja a sort: Én már réges-régen úr lennék, Ó a halott-ak uraságának képzetét köti hozzá, de nem kényszeríti rá az olvasóra. A temető-szolga nem beszél elég világosan. Mi, akik azzal hízelgünk magunknak, hogy talán hozzáférkőzhetünk az Ady mitológiához, logikus magyarázat útján igyekszünk pótolni amit a költő szuggesztív erőben elmulasztott. Ebbe a magyarázatba vész belé a műnek, mint művészi alkotásnak hatása.