Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Mario M. Untersteiner: A filozófia mai állása Olaszországban

Mario M. Untersteiner: A filozófia mai állása Olaszországban
- Egy magányos lélek szemlélődései. -
Visszatérés a tiszta olasz hagyományhoz: az ébredés első jelei.

A pozitivisták nem szenvedtek vereséget, hanem mélyreható lelkiismeretvizsgálattal újraértékelték a pozitivizmust és azzal, hogy legelevenebb értelmében fogják fel, előkészítik az új század második huszadának gondolkodását, azét a huszadét, amelynek ma a legkezdetén vagyunk.

Már az első huszadban látták ezt, főképpen két magányos. Két olyan filozófus, akik ugyan ki vannak rekesztve a hivatalos jegyzékekből, de azért mégis döntő jelentőségűek: egy író és egy költő: Giuseppe Fraccaroli és Giovanni Pascoli.

Fraccaroli, az elegáns és finom humanista, 1903-ban kiadott egy elemző és alapos könyvet: L'irracionale nella letteratura, amely kiolthatatlan világosságot vetett a művészet területére. Ebben bizonyítja, hogy a művészi alkotás nem az értelemnek, hanem a művész értelme különböző és összeegyezthetetlen megmozdulásainak gyümölcse, ez a különbözőség csak alapos vizsgálatra derül ki, míg a művészi alkotás, a reális igazi kifejezése számára való megfoghatatlanság révén, a realitás igazi tükrévé emelkedik. Az igazán realista művész irracionális.

Viszont Pascoli, költeményeiben, magasrendű igazságot érzékelt: az emberi gondolkodás tehetetlenségét. Az emberi gondolat kutatásai hiábavalók, az egyetlen lehetőség az embere nézve az érzés, a szeretet, a szenvedés képesség: a nagyszerű emberiesség diadala ez, mint valami átértékelése a szíveknek, az egyéniségeknek. Az emberi szolidaritás, a közeledés egymáshoz, nem a gondolat, hanem a természet közreműködésével. A «L'ultimo viaggio»-ban, Odüsszeusz már-már megtudja az igazságot és rimánkodik a Szirénnek:

Időm lejárt ...egy pillanat ... Könyörgök!
Ki vagyok én, csak annyit mondj! Ki voltam!
S két szirt között bárkája összeroppant.

És a férfi, aki hosszan ellapozgat valami könyvben az erkélyen:

Megáll ... Meglelte? Már ajtó se zörren,
Minden remeg fagyasztó csöndbe bújva.
Olvas?... Csak úgy és forgatja gyűrötten
A lapokat és az igazságot űzi újra.
És csak lapoz lapoz ...
Mindegyre. Hallom őt, eltévedt hangok őre,
Láthatatlanul, mint a gondolat,
Amint lapozza, végig és megint előre,
A titkok könyvét a csillagok alatt.

Az igazság elérhetetlen. - Időközben egy lelkes lélek, Giovanni Papini (úttörő, aki nem értette meg önmagát, aki tönkretette önmagát) megírta a Crepuscolo dei filosofi-t (1905). A logos filozófiája elesett az élet rohamának csapásai alatt. És az élet ráeszmélt önmagára a háborúban.