Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Ostromolják a várost

Babits Mihály: Ostromolják a várost
- Pintér Ferenc könyve -
5.

S a könyv, ahogy így fölépül előttünk, öntudatlan is mindig egyénibb s művészibb hangjával, kitűnő cáfolata némely mai irodalmi babonának és ostobaságnak. Lehet-e a "mondanivaló" nevében elítélni a művészetet? Íme egy ember, akinek igazán a mondanivaló a fontos, és aki épp ezáltal lesz művész. Mert lehet-e mondanivalója a kor számára annak, aki nem más, mint kortársai? és aki más, az már nem művész-e? egyéniség (mint a régi esztétika mondta). És akinek igazán fontos a mondanivaló, nem igyekszik-e azt mennél jobban, mennél tisztábban elmondani, hogy mondanivalója, s evvel voltaképp ő maga, egész lelke, mintegy kikerekedjen a világból, körüljárhatóan, megnézhetően álljon, mint egy szobor? Így kezdenek kikerekedni a Pintér formái is, talán nem véglegesen, a szobor eleven, és még fiatal, még nő és változik. De már e mai formái között is, első állomásán, megtagadhatatlanul művész ő, s erről minden verse tanúskodik: egy sincs köztük henye vagy szervetlen, mindeniknek megvan a művészi léte, mindenik, minden látszat ellenére: kompozíció.