Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 18. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Ostromolják a várost

Babits Mihály: Ostromolják a várost
- Pintér Ferenc könyve -
3.

Különös ez talán, oly költőről, ki az expresszionizmus külsőségeivel látszik hadbamenni? De ez az expresszionizmus - a Kassák-féle, melynek stíljéhez Pintér kapcsolódik - nálunk ma már nem is divat: ifjú öregek túl vannak már ezen, több kilátással kecsegtető utakra fordultak. Holott Kassák stílje bizonnyal a kortól lelkezett, s önként folyik korunk bizonyos mondanivalóiból... És Pintér e stílban is újat tud adni, túl a "kollektív" kifejezésmód unalmas sablonjain. A ma nyelvén szól, a máról s a mának: de a ma szavai külön csengést nyernek az ő ajkán, mert az ő lelke nem egyszerűen a ma lelke: őbenne más is van, s ha nem így volna, nem volna értelme egyetlen szavának sem. Újvoltának ez talán a titka, s ez talán éppen az az újság, ami "nem rettenetes". Az-e a választott, aki ma is (mint 50 év előtt mondották), pusztán a "kor lelkét fejezi ki"? s pedig talán ez volna igazi "kollektív költészet". Pintér Ferenc nem indul ilyennek: ő, tudva vagy tudatlan, szemben áll korával, mint szatirikus, ostorzó, fájó vagy vágyakozó. Mindezek nagyon becsületes, örök dolgok, s e költő lényegében és mélyében nem jobban s nem máshogy forradalmár, mint amennyire akár a legklasszikusabb költészettel is összefér.