Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 15-16. szám

Gellért Oszkár: Dal, régi húron

Daloltam neked.
Égő szerelemmel hajnaltól éjig,
Mint a fülemile, míg költ a nősténye.

Mostan minek?
Túlcsipognak úgyis a kicsikéid.
S jaj, annak a dalnak haloványul a fénye.

Majd ha múlik a nyár.
Majd akkor. Ha ők kirepülnek,
S mi elmondhatjuk: egyedül maradánk.

Egyedül az őszben.
Majd akkor uj dalt: égi szerelmet.
Égi szerelmet, földi magányt.