Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 13-14. szám · / · Kovács Mária: Éjszakák
Járok-kelek én koldusan, vakon, mert se magamat se őket nem találom.
Fekete lepel a párom aranyszemén, fekete rózsák alatt én fiam ragyogó teste
s magamon elhagyatottság sötét, özvegyi gyásza.
Mert hol maradtál te csillagos éjszakámból?
Hiszen az égalja már dereng amarra
napkeltén örül föld jó mívelője
harangok járnak napisten felé
s szitokkal meri már vödrét a szolga.
De hová nyissam én szemeim kapuját?
Napjöttén hogyan örüljek gyászos sötétnek?
S szorgosságomhoz lelket hol keressek -
amikor járok én vakon és koldúsan, özvegyi gyásszal.