Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 8-9. szám · / · Figyelő · / · Kürti Pál: Kettős bemutató a Vígszínházban

Hevesy Iván: Zilzer Gyula: Kaleidoszkóp

Fiatal magyar festő, aki eddig csak néhány érdekes könyvillusztrációval tette ismertté a nevét. Ez a most megjelent nagyobb szabású albuma is mint grafikust mutatja be. A "Kaleidoszkóp" 18 litográfiát foglal egybe. A cím után azt hinnénk, hogy a lapokon friss és színes impressziók sorakoznak fel az életről, emberekről és a természetről, elkapott érzéki képek, amelyek spontánul suhannak és omlanak szét a lélek és a szemek tükrén. Ehelyett szimbólumokat hoznak Zilzer körrajzai, szimbólumokat, amelyek legtöbbször groteszk allegóriákban kapják meg képszerű kifejezésüket. Szimbólumok, amelyek az egyéni és tömegélet súlypontjában élő érzéseket és gondolatokat testesítenek meg. A megformálás és a hatás egyformán rafinált és dekadens, pedig az allegória-beállítás leggyakrabban naiv és egyszerű. Például: "Az Idő": völgyben kis város tornyokkal, fölötte óriási mozsártörő. Vagy az örök megújhodás: öregek sötét káoszba vesző sora, a sötét káoszból előtáncoló gyerekek sora. És ehhez hasonlók. Ez a látszólagos primitívség azonban éppen a raffinált hatást fokozza.

Zilzer művészete tulajdonképpen tipikus illusztráló grafika, amelyben a reális formák csak mint érzés és gondolat asszociációkat közvetítő motívumok szerepelnek. Kifejezési módszerükben közel állnak ahhoz az újnémet törekvéshez, amelyben a szimbolizmus összeolvad valamilyen groteszk hatásra törő expresszionizmussal. Érdekes, hogy az egyes lapok formai, stílusbeli értéke mindig attól függ, hogy magának a szimbólumnak megfogása mennyire pregnáns, mennyire áttekinthető. Ahol a téma, az allegória nem tiszta és nem kézenfekvő, ott a kép felépítésére is ugyanez mondható. Általában minél egyszerűbb szimbólumot ad Zilzer, minél kevésbé allegóriát annál jobban sikerülnek a témák formaesztétikai szempontból is. Érdekes véletlen, vagy talán nem is véletlen, hogy az egészen szubjektív és egyéni érzések és szimbólumok megérzékeltetése sokkal nehezebben volt megoldható a művész számára, mint az egyetemesebb, kollektívabb témák. A "Pokoli orgona", a "Gép", a "Forradalom": ezek az album legegyszerűbb és legteljesebb, egyszerűségükben és teljességükben legszuggesztívebb lapjai. És ezek egyszersmind piktori szempontból is a legjobb eredmények.