Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 6. szám

Komjáthy Aladár: Elátkozott jegyesek

Őrizzétek ti éjszemek,
lobogj végzetes szerelem,
olvaszd meg izzó csontomat
asszony: ételem, kenyerem.

Megtörtem. Oly alélt vagyok,
legyőzött végtelen szived,
megrepedt lángodtól a jég,
a testem, lelkem már tied.

Eméssz fel tűz, gyötörj te láz,
életem napja égj mohón,
arany váljék a durva sárból,
vöröslő, titkos kézfogón.

Rémek között megyünk a lépcsőn
kéz kézben, vár a nászi ágy,
arcunkon átkos mátkaság ül,
szemünk tükrében lázvirág.

A függönyök közt, mint a szellő
suttognak kaján démonok,
de nem törődve, arra tartunk,
amerre hívnak ős nyomok.

Ömlik a sűrű kéj a nászon,
a hús, mint fáklya füstölög,
ott tombol véres nyoszolyánkon
a vágy, mely mint a kín, örök.