Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei

Gyulai Pál kiadatlan levelei
23.

Méltóságos grófné!

Excellenciás Asszonyom!

Mihelyt a gróf ő Excellenciája levelét vettük, tüstént neki fogtunk az előkészületeknek. "Anmeldebogen"-eink már alá vannak írva, Tamás gróf minden tanárától "sehr fleissig"-ot kapott s még csak az úgynevezett "Zeugniss" hiányzik, melyet pár nap múlva meg fogunk kapni. E szerint augusztus 5-10 közt útnak indulhatunk. Elindulásunk napján még egyszer szerencsés leszek a gróf ő Excellenciájának írni.

Tamás gróf könyvei, ruhái, apróságai, valamint az apróságok is két nagyobb és egy kisebb szekrénybe vannak bepakolva, melyeket itt egy spediteurnál hagyunk, ki szeptember végén levelünkre azokat az illető helyre fogja küldeni. E szekrényeket eleinte az angol követségi titkárnál akartuk hagyni, de azon körülmény, hogy ez szeptember elején Angliába utazik, a szándékunkat megakadályozná. B. Walterskirchen is elutazik még a jövő hónap elején. A francia mesternél nincs hely, hová szekrényeinket letehetné. Ez okok miatt voltunk kénytelenek spediteurhoz folyamodni. Egyébiránt a spediteurnek két havi felügyeletért keveset kell fizetnünk. Tamás grófnak egyéb holmija, ideértve magyar ruháját is, három útibőröndbe lesz bepakolva. Ezek közül kettőt spediteur útján küldünk Pestre, mi olcsóbb, mintha magunk vinnénk s csak egyet viszünk magunkkal, mint útipodgyászt, mely a legszükségesebbeket tartalmazza.

Tamás gróf magánkívül volt örömében, hogy újra ölelheti Excellenciátokat és Feri grófot. Midőn Excellenciád levelét vettem, amely először értesíti hazautazásáról, bezárta magát szobájába és sírt örömében. Ez örömét titkolni akarta előttem, mert szokása eltitkolni legszebb érzéseit. Nem éppen rossz szokás ez, sok benne a tiszteletreméltó, mert az érzés valódiságára mutat, mely lenni akar s nem látszani. De van Tamás grófnak egy más, ennyire nem igazolható szokása is. Néha igyekszik magát másnak mutatni, mint amilyen. Rossz színben igyekszik feltüntetni magát, hogy bosszantsa azt, ki iránta nem eléggé igazságos. Ha én valami miatt felindultam és közöltem vele aggodalmamat, ő nem egyszer - kivált ha aggodalmam túlzott volt - igyekezett azon, hogy aggodalmamat növelje nyilatkozataival. Tegnap is éppen ez az eset volt. Miután beszédei által lehangolt, kedvetlenné tett, mosolyogva fogta meg kezemet és azt mondta, hogy ugyan miképp tudom elhinni mindazt, amit beszél, hiszen csak kínozni, büntetni akart alaptalan aggodalmaimért. Tamás gróffal csak annyiban jó éreztetni valamely tette helytelenségét, amennyiben a helytelenség megérdemli, de ha az ember csak egy hajszállal is túlmegy a határokon, tüstént felveszi azon szokását, mely szerint minél rosszabb színben igyekszik magát feltüntetni. Ha valamely aggodalom alapos, akkor nem szól semmit. Így például neki nagyon rosszul esik, hogy kénytelen volt Excellenciádtól 80 tallért kérni. Midőn tegnap megkapta a pénzt, nagyon rossz kedve volt. Semmit nem bánok annyira - mondta nekem - minthogy pénzemmel nem tudtam kijönni. "Szülőim olyan jók hozzám, anyám szemrehányás nélkül küld nekem pénzt, atyám lovat venni ad engedélyt. Nem érdemlem e nagy jóságot". Így gondolkozik ő. De ha valaki azt mondaná neki: te pazar vagy, te bizonyosan el fogod prédálni vagyonodat, akkor bizonyosan azt felelné: természetesen, arra való a pénz, hogy elköltsük s több effélét.

Mindezt csak azért vagyok bátor Excellenciádnak fölemlíteni, hogy győződjék meg arról, hogy Tamás gróf mindazt, mi nem helyes, igen érzi s itt Berlinben tett nem helyes lépéseiről teljességgel nem bátorságot merít arra nézve, hogy jövendőben is hasonlókat tegyen, sőt ellenkezőleg.

Tamás gróf már megkezdte búcsúlátogatásait. Az udvarnál nem tehet búcsúlátogatást, mert az udvar fürdőn van. Ő itt mindenkinél jó emléket hagy hátra. A fensőbb körökben mindenhol szeretet tárgya volt, különösen a követségek a legnagyobb előzékenységgel viseltettek iránta s ifjabb tagjai valóságos barátai voltak. A tanulók szerették s a magyar tanulók úgy néztek rá, mint pártfogójukra, ki az osztrák követségnél képes értük valamit tenni. Az itteni magyar kézművesek áldják, köztük egy 80 éves aggastyánt, ki munkára képtelen, nem egyszer segélyezett saját erszényéből.

Az itteni tanárok és tudósok is jó emlékezettel vannak iránta. Csak az kár, hogy Humboldttal nem szőhetett közelebbi ismeretséget. Sokszor volt vele társaságban, de be nem mutatta magát, mert gróf Eszterházi (sic) azt ígérte volt a tavasszal, hogy saját házánál fogja neki bemutatni s alkalmat ad vele több ideig mulatni kevéssé népes társaságban. Azonban gróf Eszterházynak előbb betegsége, később halála megakadályozta szavának beváltását.

Tamás gróf jelenleg éppen vásárolni ment gróf Forrayné ő Excellenciája és Feri gróf számára. Nyugtalanul várja az indulás percét. Én is alig várom, hogy mielőbb szerencsém lehessen Excellenciátoknál megköszönni irántam annyiszor tanúsított kegyüket s bocsánatot kérhessek gyöngeségeimért.

Excellenciád kezeit csókolva maradtam mély tisztelettel

Excellenciádnak

alázatos szolgája

Gyulai Pál.