Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei

Gyulai Pál kiadatlan levelei
16.

Méltóságos Gróf Úr!

Excellenciás Uram!

Jaques bankártól a küldött pénzösszeget 1320 porosz tallérokban már ezelőtt több nappal fölvettük s köszönjük Excellenciád atyai gondoskodását. Az egész dologban mi voltunk hibásak, amennyiben nem kérdezősködtünk Jaques bankárnál az iránt, vajon érkezett-e pénzünk vagy nem. Egyébiránt így sem szenvedünk semmi fogyatkozást, mert a napi költségek fedezésére volt pénzünk.

Azonban bátor vagyok arra figyelmeztetni Excellenciádat, hogy talán jobb volna a pénzt diligence-on küldeni, mint bankár útján. Poroszországnak Ausztriával postaszerződése van s így ide pénzt küldeni éppen olyan biztosan és jutányosan lehet, mint Pestről Bécsbe. Így Excellenciád 2000 pforintos küldeményéből 20 pftot, 10-et a bécsi, 10-et (vesz) a berlini bankár. Gróf Bethlen és Zeyk mindig diligence útján kapják pénzüket és nem vesztenek annyit, mint Excellenciád. Mindezt csak azért láttam jónak megemlíteni, ha netalán elkerülte volna Excellenciád figyelmét.

A Párizsban vett ruhák részletenként lehúzását már e hónapban foganatba vettem. Tamás gróf pénzösszege, a mint múlt levelemben írtam, a Pestről kapott ajándék által egészen rendbe jött s csak a napokban billent meg kissé, amennyiben egy nadrágot csináltatott s egy kalapot vett s erre június havi pénzéből vett föl előlegezést. A Párizsban vett kalapjára a gróf Solms jószágán rátaposott egy ló s ezért kellett újat vennie.

Tamás gróf az egyetemi leckéket e félévben is szorgalmasan járta és csak a napokban maradt ki néhány leckéről a késő fölkelés miatt. Általában Tamás gróf otthoni óráira több gondot fordít, mint az egyetemiekre. A francia nyelvből, mint a grófné ő Excellenciájának is írtam, most több órát vesz, mint a múlt félévben és szorgalmasan tanul, olvas. Engem az egyetemi tanulmányok dolga igen aggasztana, ha másfelől nem vigasztalna azon körülmény, hogy Tamás gróf kiadásaiban mértéket tart, rendes életet él és igyekszik idejét hasznosan elfoglalni, mi végre is a legfőbb. A korrepetitor dolgával nem mehettünk még eddig semmire. Tamás gróf azt hiszi, hogy valamely jurista korrepetitor hosszas előadásokat fog tartani, minőket az egyetemen is hall, egy compendiumból akar elkészülni, melyet a vizsgálatot tevők használnak s e célra azon tanárt szeretné használni, ki nekem hetenként egy pár magánórát ad a német irodalomból, mint akivel már összeismerkedett. Azonban a tanár nem jurista, egy köz. iskola igazgatója, hol filológiát és irodalmat tanít. Neki az a terve, hogy a kompendium tanulásával kösse össze a német helyesírást, mire a grófné ő Excellenciája többször fölszólította. E terv ellen nem lehet semmit szólni, noha jobb lenne, ha a korrepetitor jurista volna, de az egész csak terv és az idő mind inkább halad. Egyre bátor vagyok kérni Excellenciádat, méltóztassék megírni Tamás grófnak, hogy a korrepetitor dolgában ne habozzon még sokáig, s vagy így, vagy úgy, kezdje el mielőbb. Egyéb tekintetben, mint a grófné ő Excellenciájának is írtam, Tamás gróf igyekszik magát elfoglalni s e törekvésben még eddig nem lankad. Nekem irányában a tanulmányokat illetőleg kissé kényes állásom van, s azt nem panaszképp mondom, hanem mentségül. Ha sokat zsémbelek, hamar összeütközésbe jövök vele, ha pedig nem zsébelek, igen könnyen vesz némely dolgot. Nem mindig találhatom el a helyes mértéket, mely által hassak reá s kívánt eredményt idézhessek elő. Azonban az ő jó természete és a jó szerencse talán lassan lassan kiegyenlítenek mindent.

Arra is kérem Excellenciádat, hogy a templomba járásra lehetőleg méltóztassék egy kicsit serkenteni Tamás grófot. A múlt s a folyó hónapban egyetlen vasárnapon sem ment templomba.

A mit Excellenciád számadásomat illetőleg méltóztatik írni, igen köszönöm, azonban szabadjon felvilágosítanom Excellenciád azon tévedését, mintha én a magam személyére olyat nem költenék s álszeméremből elhallgatnék egyet-mást. Excellenciád olyan bőven látott el engem részint tiszteletdíjjal, részint illetőséggel, hogy saját egyéni szükségemet és kedvtelésemet teljesen fedezhetem. Másfelől semmi költséget nem hallgattam el, mi valósággal megtörtént, csak legfeljebb néha, midőn lehetett, gazdálkodni igyekeztem, mi minden esetre kötelességem.

A grófné ő Excellenciája kezeit csókolva, maradtam mély tisztelettel Excellenciádnak

alázatos szolgája

Gyulai Pál

Berlin, máj. 24. 856.