Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 20. szám · / · Molnár Ferenc: Vörös Malom

Molnár Ferenc: Vörös Malom
- négy kép -
XVII. kép

(Nagyon előkelő párizsi szálloda előcsarnoka. A portás fülkéje előtt. Este. Csillár ég.)

Portás (Groomhoz): Szaladj, nyisd az ajtót a magyar milliárdosnak.

Most jönnek a vonatról. Szeretem a nászutasokat.

Groom (kiszalad): Rohanok, Monsieur!

(Balról belép két málhahordó szolga kofferekkel, átmegy a színen. Utánuk jön Claribella és János.)

Portás: Van szerencsém jó estét kívánni méltóságos uram, isten hozta Párizsban. (Meghajol Cralibella felé.)

János: Jó estét!

Portás: A félemeleten rezelváltunk appartement-et méltóságodnak. Két hálószoba, szalon, ebédlő, előszoba, fürdőszoba, garderobe szoba. A Maitre d'Hotel felvezeti méltóságotokat.

Maitre d'Hotel: Méltóztassanak parancsolni, erre...

János: Postám van?

Portás: Méltóztassék. (Átadja.) egy távirat várja méltóságodat és ez az egy levél. A levél nem postán jött. Egy hölgy hozta egy órával ezelőtt

János (átveszi a két papírost, a táviratot feltépi, olvassa): "Vacsora kész, káposzta kiszárad, jöjj azonnal, Ilonka." (Összegyűri, összetépi, eldobja, dühösen.) Az inasnak és a komornának a szobája?

Portás: Rendben van.

János: Reggel jön a két automobilom. Egy kis villamosautó és egy nagy túrakocsi.

Portás: A garageban már intézkedtem. A sofőrnek is meg van a szobája.

János: Két sofőrünk van.

Portás: Két szoba lesz.

Maitre d'Hotel: Parancsoljanak... (Mutatja, hogy merre).

Portás: Legyen szabad négyszemközt egy szót szólnom.

János: Kérem. (Közel hajol hozzá.)

Portás: A hölgy, aki a levelet hozta, arra kéri, szíveskedjék elolvasni, mielőtt felmegy a szobájába.

János (Claribellához): Bocsáss meg, egy pillanatra. (Feltépi és olvassa a levelet.)

Portás: A hölgy különben itt van.

János (Izgatottan): Hol van?

Portás: Benn vár az olvasóban.

János (Izgatottan Claribellához): Édes angyalom, menj fel a Maitre d'Hotellel, én egy pillanat múlva jövök. Valamit azonnal el kell intéznem.

Claribella: Jó, édesem. A viszontlátásra szerelmem. (Megcsókolják egymást) Szeretsz?

János: Imádlak.

Claribella: Siess!

János: Egy perc az egész.

Claribella: Csókolj meg!

János: Te drága! (Csók.)

Claribella: Ne várass!

János: Rohanok!

Claribella: (Jobbra elsiet a Maitre d'Hotellel.)

János (Olvassa a levelet):..."Fel ne menj addig a szobádba amíg velem nem beszéltél"...

(Mima megjelenik... nagy köpenye alatt táncosnőnek öltözve, félmeztelenül. Erősen kifestve. Szép és vad).

Mima: Én vagyok. Én írtam. Én hoztam. Én várlak. Agyonlövöm magam, ha felmégy a nászéjszakára. Gyere azonnal velem.

János: Egyetlenem! Hiszen azért jöttem ide utánad Párizsba. Azért nősültem, azért lettem aljas,... hát persze, hogy jövök hozzád!

Mima: De most rögtön.

János: Most rögtön? Szívem. Délben volt az esküvőm, most értünk ide... az első este... az első éjszaka...

Mima: Éppen azért.

János: De hát hogy képzeled ezt!

Mima: Kint vár az autótaxim. Velem jössz a Tabarinba. Én ott táncolok neked, aztán addig isszuk a pezsgőt és az édes pálinkát, amíg az eszméletünk bírja, akkor eljössz hozzám és felrepülünk az égbe. (Hirtelen): Ne mondd cicám, hogy ezt nem lehet, mert ebben a pillanatban agyonlőlek és rögtön utána magamat. (Revolvert csillogtat.) Most olyan rettenetesen szenvedek, mint még soha életemben. Ne mozdulj. Ne felelj. Ez a szűz lány olyan szép, hogy megbolondulok, ha rágondolok. A hangját hallottam, ahogy beszélt veled. Olyan szerelmes beléd, mint én. Érzéki kutya, éhes lány, most láza van fönt a szobában, úgy vár téged. De te nem mégy hozzá. Te velem jössz.

János: A nászéjszaka...

Mima: Nekem kell.

János: Drágám...

Mima: Nekem, a rongyos kifestettnek, az utolsónak aki cifra lettem miattad. Ez a szép nőstény most elvesz téged tőlem az égő szűzességével és én sírva fulladok bele a piszokba. (Zokog.)

János: Jövök veled... Édes, szép, szenvedő gyermekem...

Mima: Ne törődj vele. Gazdag vagy?

János: Nagyon.

Mima: Mindened az enyém?

János: Mindenem.

Mima: Gyere, az autó vár. (Indulni akar.)

János: Egy pillanatra, amíg megmondom neki, hogy elmegyek.

Mima: De csak egy pillanatra. Egy percre már nem. Ha egy percig maradsz, átölel és nem ereszt. És olyan szép és olyan fiatal és szűz és belehalok.

János: Egy pillanat... ülj be az autóba... azonnal itt leszek.

Mima: A nászéjszakádat akarom!

János: A tied!

Mima: Siess! (Eltűnik balra, János elszalad jobbra).

(Sötétség.)

Magister (Süvítve): Százezer Ampére! Nagy fordulat! Előre!