Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 13. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei (III.)

Gyulai Pál kiadatlan levelei (III.)
9.

Méltóságos Grófné!

Excellenciás Asszonyom!

Szabadjon folytatnom tegnapelőtt megszakított levelemet. Bocsásson meg Excellenciád, hogy nem tartottam meg igéretemet, közelebbről nem írtam minden héten. A homeopatha orvosok tettek hanyaggá. Bizonyost akartam írni az ügyben s nem tehettem, mert csak a múlt héten találtam oly orvost, kiben Excellenciád megnyugodhatik. Ez orvos neve dr. Vehsemeyer, leghíresebb az itteni homeopathák között s egyszersmind az angol követ nejének, Lady Bloomfieldnek házi orvosa. Minthogy azonban az öreg és nagy tapasztalatú férfiú nem mindig megtalálható, gondoskodni kellett olyanról is, ki őt szükség esetén pótolhassa. E másik homeopatha orvos neve dr. Fischer, ki ifjabb ugyan Vehsemeyernél, de hasonlókép híres. Mindkettőt a fensőbb körök és a tudomány olyan emberei ajánlották, kiknek szavába tökéletesen bízni lehet. Mindebből ne gondolja Excellenciád, hogy Tamás gróf gyakori betegségétől tartok. A világért sem. Tamás gróf igen jó egészségben van s eléggé vigyáz magára. Arcszíne piros, kedélye derült. Talán nem is lesz szükségünk sem Vehsemeyerre, sem Fischerre. De szükséges volt Excellenciádat megnyugtatnom s a nem várt esetekre némi biztosságot szereznem.

A szünnapok alatt leendő utazásunk tervét eddig alkalmasint tudja Excellenciád. Tamás gróf előbb Brüsszelbe szándékozott. E szándékáról lebeszélni igyekeztem. Brüsszelben sok a magyar menekült, akikkel való találkozás alig kerülhető ki, mit a kormány rendesen rossz néven vesz. Aztán vannak ott oly menekültek is, kiknek a magyar utazók rendesen segélyt szoktak nyújtani. Tamás gróf jelenleg nincs olyan állapotban, hogy rangjához méltón adakozhassék. Más felől Brüsszel közel van Párishoz, hol most annyi ünnepély készül. Tamás gróf ki lett volna téve azon kísértésnek, hogy Párizst most látogassa meg. Ezért tanácsoltam a hamburgi, kieli s talán koppenhágai utat. Hamburg és Kiel nevezetes városok s a tengerpart sok értékes látványt nyújt, különösen most, midőn az egyesült hajóhad nem egy fregattja fordul meg itt. Átmegyünk-e Koppenhágába, ez úgyhiszem az időjárástól fog függeni, miután pénzügyi tekintetben nincs nehézség, Excellenciátok 100 tallért utalványozván, mi a távolabbi út költségeit is fedezi. Északon későn tavaszodik s áprilisban még meglehetősen márciusi idő van. Kérdés: vajon április elején nem lesz-e Kielben zord idő. Elnyugodtak-e az éjnap-egyenlőségi szelek s a hajók rendesen járnak-e? Ezért a dán fővárosba csak akkor fogunk rándulhatni, ha ez az egészség kockáztatása nélkül történhet. E tekintetben a legnagyobb ügyelettel leszek, miben segíteni fog Bethlen gróf is, ki útitársunk lesz. Ha elmehetünk Koppenhágába, akkor Rügen szigete felé fogunk visszatérni Stettinnek, mely út hasonlókép sok gyönyörrel kínálkozik. Ellenkező esetben Hamburg felé kell visszajönnünk. Csak 6-7 nap múlva indulunk, addig mind inkább fog tavaszodni s különben is az egész utat április 15-ig megtehetjük, mikor az előadások kezdődnek. E néhány napot Berlin olyan nevezetességei megtekintésére fordítjuk, melyeket még nem láttunk. Az útiköltséget illetőleg igyekezni fogok gazdálkodni. Azt hiszem, hogy a vasúton második helyen is utazhatnánk s csak ott kellene többet költenünk, hol ezt Tamás gróf ismeretségei megkívánják például Kielben, Koppenhágában az angol konzul miatt, kikhez ajánló leveleket viszünk.

A gróf ő Excellenciája nemrég azt írta Tamás grófnak, hogy a clerus igen rossz néven veszi Berlint s fél az itteni antikatolikus szellemtől. Ezt én igen jól tudtam, valamint azt is sejtem, hogy én mint protestáns ember, aligha ki fogom kerülni a gyanúsítást. Legyen Excellenciád megnyugodva. Eötvös báró, ki bizonyosan tisztább katolikus, mint igen sok pap, ismer engem s tudja, hogy a mily hű vagyok atyám vallásához, épen oly gyöngéd tisztelettel viseltetem a másé iránt. Tamás gróf soha egyetlen szót sem hallott tőlem, miben megbotránkozhatott volna, sőt, midőn olvasmányai iránt tanácsot kért tőlem, nem egyszer ajánlottam neki olyan írókat, mint Chateaubriand és Cantu. Igaz ugyan, hogy a porosz kormányon és egyetemeken pietista protestáns szellem uralkodik, mi sokban hasonlít a cath. ultamontanismushoz, de Tamás gróf csak jogot tanul, s e tudomány nem olyan, mit cath. vagy prot.-szellemben taníthatni, de Tamás gróf csak a diplomata körök s nyílt szalonokba jár, hol a kormány felekezeties szelleme nem uralkodik. E mellett azon családok között, melyeket rendesen meglátogat, nem egy katolikus van, s egyik legjobb barátja, Walterskirchen b. buzgó katolikus. Tamás gróf a templomba elég szorgalmasan eljár s ha nem teszi, én mindig figyelmeztetni szoktam. Szóval egyetlen körülmény sincs, mely Tamás gróf vallásos meggyőződését sértené, vagy arra hatna, hogy legkevésbé is megtántorodjék ősei vallásában. Én e pont iránt mindig figyelemmel voltam s leszek ezután is, mert gyűlölöm az erőszak vagy cselszövény azon fogásait, melyek a lelkiismeret szabadsága, a szív szentségei ellen intéztetnek, jöjjenek azok bármely részről, mert szerencsétlenségnek tartom a vallásos meghasonlást mind erkölcsi, mind társadalmi tekintetben.

Valahányszor végig olvasom Excellenciádhoz írt levelemet, mindig elszomorít az a gondolat, hogy Excellenciád aligha könnyen olvashatja az én rút betűimet. Excellenciád kedvéért örömest megtanulnék még egyszer írni, ha lehető volna. Azonban Excellenciádnak könnyű lesz megbocsátani nekem, midőn annyi keggyel és elnézéssel viseltet irántam.

Gróf Forrayné ő Excellenciája, valamint Exellenciád kezeit csókolom, maradtam mély tisztelettel

Excellenciádnak alázatos szolgája

Berlin márc. 17. 856.

Gyulai Pál

U. I. Excellenciád méltóztatott volt közelebbi levelében kérdezni, hogy mennyibe került Tamás gróf diner-e. Összesen 30 tallérba, mely nagy kiadást még most is sajnosan érzi, mert azóta jövő havi pénzéből mindig előlegezni volt kénytelen, hol többet, hol kevesebbet. Jelenleg 15 tallért vett föl áprilisi hópénzéből előlegesen kalap és kesztyűre.