Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 1. szám · / · Kosztolányi Dezső: Régi, titkos éj

Kosztolányi Dezső: Régi, titkos éj
IX.

Makovinyi borbély háza a két templomra néző csöpp ablakaival. Petrovics István a bérlője.

Leska Istvánné, a pap felesége, itt jön térdígérő havon, kendőt kanyarítva nyakára, belép a kunyhóba, rázza magáról a pihéket. Üstben vizet forralnak. A jobb szobában, mely öt lépés hosszú és széles, a köpcös mészáros táncol örömében. Balra az anya, zilált, sűrű hajával, halott halványa.

A papné véznácskának tartja a fiút, arra kéri az apát, még aznap kereszteltesse meg.

De ő látja, hogy az újszülött fején fekete haj van, halja önérzetes haragját, mosolyogva nézi, mily erővel löki ki két öklét, melyet aztán a magzatok mozdulatával a halántékához szorít, komolyan.

- Ó - csillapítják tréfása, - ó - gügyögnek mindnyája - ó.

Kint a förgeteg. Szétszaggat eget, földet, időt.