Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 19. szám · / · FIGYELŐ · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: TIMÁR VIRGIL FIA.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: TIMÁR VIRGIL FIA.
I.

Maupassant, a született elbeszélő, harmincéves korában adta ki első munkáját, a verseit, melyeket sokkal előbb, kora ifjúságában írt. Érdekes tanulmányozni ezeket a költeményeket. Dallamosságuk vajmi kevés. Csak a szótagszám és rím köti össze a sorokat. Minden sorban egy mozdulat, egy arcél, minden szakban egy cselekedet, minden fejezetben egy kis történet. Majdnem szétpattan tőlük a vers abroncsa. Maga a nyelvezet nem töredékes, nem ráutaló, nem siető, mint a lírikus beszéde, hanem kényelmes, megépített, visszamutató. Semmi szertelenség, túláradás. Ha olykor akad egy-egy szín - a havas táj, a holdas éj leírása, vagy verőfényben tobzódó mező rajza - az észszerű és természetes, s később szinte szóról-szóra megtalálhatjuk elbeszéléseiben, regényeiben. Verseiben is alakok szerepelnek, kik esznek, isznak, alusznak s hiába az ünnepélyes forma, abban is földízű, normandiai kifejezéssel élnek, mely bőven meg van szalonnázva ilyesmikkel: «ejnye ... nohát ...» stb. Érezzük, hogy az elbeszélő idegen területen van. Versek a kötetének címe? Nyugodtan ez is lehetett volna: Próza. Még pedig jó próza. Bizonyára csak a kordivat meg a francia környezet kapathatta rá Maupassant-t, hogy mondanivalóját versekbe foglalja, meg a fiatalsága. Minden író csecsemőnyelve a vers.