Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 17-18. szám · / · FIGYELŐ · / · Szép Ernő: EGYNÉHÁNY FRISS MAGYAR KÖNYV FELŐL

Szép Ernő: EGYNÉHÁNY FRISS MAGYAR KÖNYV FELŐL
Piktor könyve

Lehel Ferenc piktor karcsú fiatal barna férfi, borotvált, (mosolyt hord bajusz helyett) izmos hű fekete szemű s oly nyomottan és oly szép nézéssel beszél mindig, mintha szerelmi vallomást tenne. Nem tudom pingál-e még egyáltalán, annyi könyvet írt esztendők óta. Gyanakszom, hogy a pemzlijét meghegyezte, pennát csinált belőle. Tanult homlok, modern nevelés, izgalmas intelligencia, atelier-ja ablakait kitárta az emberiség felé. Azt sejtem, hogy ő is az embert keresi az úgynevezett emberiségben, a művészetben, önmagában. A kor ecsetjének a vonaglását figyeli, ilyen piktor-idealista a piktúrát úgy nézi, mint az emberiség sorsát. Négy-öt könyvét tudom legalább, amelyeket az utolsó tizenöt esztendő festői irányairól és elméleteiről kiadott. Láttam egy füzetét, az meg régi magyar családi portrékkal foglalkozik. Ezeknek a professzionista könyveinek a tartalma bizony elaludt bennem; hanem megmarad eszméletemen az a képeskönyve, kit a köznyelven őrültnek mondott Csontváryról kiadott; és most olvastam el egy éjszaka az új könyvét, akire ezt a címet írta fel: Gulácsy Lajos dekadens festő.

Ezt az arcot, Gulácsy Lajost, egypárszor megcsókoltam ifjúságomban. Akkoriban megcsókoltam barátaimat, hogyha találkoztam velük, úgy, mint a lányok megcsókolják barátnőiket, mikor találkoznak velük. Gulácsyt belakoltatták azóta abba a házba, hol azok élnek, akiknek a viselkedése eltér a sablontól. Jók voltak azok az én csókjaim búcsúzkodásnak Gulácsytól.

Érdekes az, hogy ezt a tövig egészségesnek látszó férfit, ezt a Lehelt, hogy ingerlik a beteg zsenik. Ez a második biográfiája a Gulácsy-féle, valami szimpatikus könyv ez! Fölvett jegyzőkönyv egy élet esetéről, memoár, nemes árulkodás, felindult panaszkodás és kétségbeesett följelentés valahová, talán a mennyország feletti égtelen légűrbe, hol már nem illetékes a szívtelenségek uralkodó fejedelme. Szenvtelenül és tiszteletteljesen jelezve: szenzációs ez a könyv; pikantéria a normális irodalom közepett és azután én felelőtlenségem hatalmas tudatában a Nyugatban kimondom, hogy azt hiszem, ez a szinte szándéktalan könyv bemutatkozhat a legneveltebb magyar regényeknek és benyomódhat közéjük a könyvállványra.

Igen, Lehel Ferenc csak erről a becses fiúról, szegény túlságos szerencsétlen Lajoskáról írt, de az életrajz távlatán ott az egész korosztály; ó de keveset tud a literatúra minálunk a piktorokról! Én nem tudom, a magyar regényirodalomnak mintha meg volna tiltva tudni az egész keserves és kéjes és rémséges saját életről, a tényleges életről, amit Magyarország osztályai fogyasztanak.

Szeretem, hogy az új könyvében már nem úgy ír Lehel Ferenc, amint írni tanítják az író urak, hanem úgy ír, ahogy írni kíván. A mondatok, a szavak, majdnem hogy a betűk is az ő skizzkönyvéből valók. Rippl-Rónai könyvét, meg Hollósy Simon kiadott leveleit tudtam így élvezni, mert effajta privát stílust írtak.

Nem hányódik el nálam ez az édes fájdalmas finom könyv, közöm van hozzá, melegség van a címlapján, mint egy élőlény arcán. Sokszor fog eszembe jutni fölvenni, lapozni, öt percet élni vele. Szegény Lajoskának van egy képe benne: Művész áhítata, majd elbőgtem magam, mikor néztem. (Ejnye hadd próbáljam kapósabbá tenni a könyvet: teli van sikerült reprodukcióival Gulácsy tragikus és fantaszt vásznainak.) Lajoska, drága szentem, besütött az atelier-d ablakán a téboly holdja s a csillagos betegség elvett mi tőlünk többiektől, mi a közönséges nap alatt gázolunk, nem találkozunk soha többet Veled.

Lehel Ferenc könyve az Amicus zászlaja alatt fut; bibliofil kiadás, azt se tudom mennyibe kerül. (Magam ajándékba szoktam kapni az ilyen könyveket.) Legalább 6-800 kor. lehet az a példány, aki nálam van. Biztos drágább típusai is vannak ennek a kiadásnak. Kár. Ajánlanám az Amicusnak, hogy nyomtattasson népszerűbb kiadást is belőle, hogy kisebb milliomosok is vehessenek.